Egy futballfüggő naplójából (karácsony Fannival)

– Szerinted ébresszük fel?– Szerintem igen.Neeem! Gyerekek, ezt nem gondolhatjátok komolyan! Hajnali háromkor feküdtem le, s most fél hét van.Hangosan szólongatnak. – Jóska, ne aludj!– Jóska, jössz rúgósfocizni?– Jóska, olvasol a focis könyvből? A rúgósfocit és a Focisták kézikönyvét a Jézuska hozta nekik. Hiba volt. Úgy teszek, mintha nem hallanám őket, de a kórus elszánt és kitartó. És hangos.– Jóska, bemutathatok egy cselt, amikor a védő azt hiszi, hogy balra megyek, de közben jobbra megyek?– Jóska, Messi ilyenkor már ébren van?– Jóska, Jóska!Ez kimeríti a családon belüli erőszak fogalmát, nem? Tiltakozni fogok az anyjuknál. A strasbourgi bíróságnál. Az ENSZ-nél. Alulírott Gazdag József követelem, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát bővítsék ki az alváshoz való joggal. Kö-ve-te-lem! Úgyhogy ők rúgósfociznak (kora reggeltől), én meg oldalról kommentálok (rekedten). Mindkettő azt szeretné, ha a közvetítés során neki szurkolnék. Nem egyszerű feladat. Amelyikük gólt kap, sírásra görbülő szájjal reklamál, hogy „nem ér”. Ilyenkor az összes békefenntartó UNPROFOR egység felvonul az asztal körül, hogy a konfliktus ne fajuljon azonnali háborúvá a két gyerek között. A Jézuska magyar válogatott mezt is hozott nekik. – Ez csatármez? – kérdezik.Egész nap rajtuk van. Abban játszanak, abban alszanak. Fölösleges volt váltóruhát hozniuk. Fannival megnézzük a Newcastle–Arsenal mérkőzést a tévében. A csíkosaknak szurkol. Elcsodálkozik azon, hogy mennyien vannak a lelátón.– Sokkal többen, mint Pécsen – mondja.Tavaly együtt mentünk ki a Pécs–Eger (0–0) és a Pécs–Haladás (0–2) NBI-es mérkőzésekre, van összehasonlítási alapja.– És gyorsabban is futnak – mondja még.Hétévesen többet tud, mint az MLSZ. Unokaöcsém egyszemélyes válogatott mérkőzést rendez a folyosón, a világbajnoki döntőben a magyarok lépnek pályára a németek ellen. Mindkét csapatot Andris alakítja. Óriási elánnal rohan faltól falig, oda-vissza, megállás nélkül. Én vagyok a riporter. Zeng a ház. A szenzációs győzelmet a szomszédok is hallják: Magyarország–Németország 9–5, gólszerzők: Andris (9), illetve Mesut Özil, Matthäus, Rummenigge, Völler és Klinsmann. Délután Chelsea–Liverpool a tévében. Szertartásosan készülünk, éppen úgy, mint gyerekkoromban. Beavatom őket a szurkolás rejtelmeibe. Újságpapírokat repegetünk, hogy legyen mit magasba dobálni a liverpooli góloknál. Fanni és Andris Barcelona-drukker, de most szolidaritásból ők is a Liverpoolnak szurkolnak. Amikor Škrtel gólt lő, két marékkal szórjuk szerteszét a papírfecniket. Élvezik a káoszt. Tiszta Dél-Amerika. A meccs után szomorúan takarítunk. A Liverpool végül kikapott. Semmihez sincs kedvem. Félrevonulok, magamba roskadva ülök, mint az igazságtalan vereségek után mindig. A gyerekek zavartan sertepertélnek körülöttem. Nem értik a helyzetet.– Mikor játszol velünk?– Jössz velünk vacsorázni?– Mikor olvasol mesét?És így tovább. Ők még nem értik, milyen az, amikor kikap a csapatunk. Olyankor se étvágy, se életkedv. Marad a szomorú vasárnap. Vacsora után a Larousse Gyermekenciklopédiából felolvasom nekik a kalózos részt. Sokadszor. Az a kedvencük. Ilyen mondatok vannak benne: „A kalózok úgy ismerik a tengert, mint a tenyerüket!” Vagy: „Fegyver nélkül nem kalóz a kalóz!” A kísérőszövegben nincs semmilyen értékítélet. Mindenki maga dönti el, kalóznak lenni jó-e vagy rossz. Fanni szerint jó. Este Messiről kell mesélnem. Minden érdekli őket. Mit reggelizik. (Fanni szerint bundáskenyeret.) Van-e kispárnája, tépőzáras csizmája az Árkádból, barcelonás tolltartója. Milyen színű a fogkeféje. Olvasta-e a Focisták kézikönyvét. Kapott-e fekete pontot, amikor elsős volt. Szereti-e a paradicsomlevest. És így tovább. Amikor eloltom a kislámpát, Fanni elárul egy titkot.– Tudod, mi leszek, ha nagy leszek?– Tudom, Fanni. Focista.– Focista is. De még valami.– Ejha. Micsoda?– Kalóz!– Kalóz? Csak nem? S miért éppen kalóz?Fanni szeme csillog.– Mert az olyan izgi! Reggel hétkor mezítláb toporog az ágyam mellett.– Van egy ötletem! – súgja.Azt javasolja, küldjünk levelet a Jézuskának, s kérjünk tőle 2014-re sok liverpooli győzelmet.Ez jó ötlet. Fanni diktál, én írom.„Kedves Jézuska!”Itt elakadunk. Fanninak gyakorlati aggályai vannak. A Liverpool nem nyerhet meg mindent, bele kell venni a Barcelonát is. Rendben, mondom. Meg a magyar válogatottat. Rendben, mondom. Meg a többi csapatot is, hogy senki se legyen szomorú. Rendben, mondom. Felolvasom neki a végső verziót. Így jó lesz? Fanni bólogat.– És mit írjak a végére?– Azt, hogy szia.– Csak ennyit?Elgondolkodik.– Írjuk oda azt is, hogy sokszor csókol Fanni. A levelet elküldtük. Ez állt benne:„Kedves Jézuska. Légy szíves elintézni, hogy 2014-ben minden csapat nyerjen. Szia. Sokszor csókol: Fanni.” Gazdag József