Egy füst alatt

Ne fűtsünk rossz minőségű fűtőanyaggal, mert növeljük a szmogot, üzente a minap Solymos László környezetvédelmi miniszter Szlovákia lakosainak. Egy ilyen közlemény kiadásának legfőbb jelentősége nyilván abban gyökerezik, hogy ki legyen adva, ugyanakkor valószínűleg a környezetvédelmi tárcánál is tudják, túlnyomó többségben kik fűtenek az említett „rossz minőségű” tüzelőanyagokkal. Azok a polgártársaink, akiknek jó minőségűre nem telik. Vagyis egy ilyen felszólításra legfeljebb elnevetik magukat, vagy köhintenek egyet (értsd: le sem köhögik). Persze tehetősebb emberrel is előfordul időnként, hogy eltüzeli a szemetét, de talán csak sötétben, amikor nem látszik (annyira), hogy az ő kéményéből milyen színű füst száll fel (és le). De rendszeresen valószínűleg akkor sem fűtene szeméttel, ha megtehetné, ugyanis annak nincs akkora fűtőértéke, mint a fának vagy a brikettnek. Vagyis hiába pakoljuk a kazánba, nem lesz tőle meleg, vagy csak rövid időre. Arról nem is beszélve, hogy kemény tüzelőanyaggal jóval kevesebben fűtenek, mint mondjuk gázzal. Az ilyen télben pedig, mint az idei, vagy azt raknak a tűzre, amit találnak, mivel másra nincs pénzük, vagy elmennek fát lopni, vagy megfagynak. De fejlődés egyértelműen tapasztalható az emberek hozzáállásában: míg húsz éve senki nem kapta fel a fejét azon, hogy milyen színű vagy szagú füst jön ki a szomszéd kéményéből, mostanában már igen. Ettől persze még kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy központilag tanácsolják el az embereket a szabadban való tartózkodástól és a szellőztetéstől, ahogy azt most meg is tapasztaltuk. Lám, milyen egyszerű folyamat, hogy a füst nem felfelé, hanem lefelé száll, és ezzel mekkora gondokat képes okozni. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy ami eddig felfelé szállt, az sem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy a világűrbe távozzon, vagyis nem az ufók levegőjét rontja, hanem szintén a miénket. Az előrejelzések szerint a mai napon az ország több pontján hóesés várható, és ez némiképp megtisztítja a levegőt. Ezzel kapcsolatban érdemes végrehajtani egy egyszerű fizikai kísérletet. A lehullott hóba merítsük bele a nagy fehér, literes zománcos bögrét, és tegyük az egészet pár percre a radiátorra. Miután a hó elolvadt, figyeljük meg a víz színét, és tegyük fel magunknak a kérdést, szeretnénk-e, ha ez a folyadék a szervezetünkbe jutna. Nem szeretnénk, ezért nem is fogjuk meginni, hiszen a szennyezett vizet senki nem szereti. De ne gondoljuk, hogy ez a víz nem fog a szervezetünkbe jutni, hiszen oda fog jutni, a kertekben és udvarokon termő növényeken, meg a talajvízen keresztül, meg azokon a zöldségeken keresztül, amelyeket a boltokban megveszünk, hiszen azokra is ez a szmog szállt. Szóval, ha nézeteinkben vagy ízlésünkben különbözünk is egymástól, a füstünk legalább közös.