Egy fontos NATO-csúcs margójára

Szimbolikus, nemcsak a terem, hanem az ország kiválasztása is: Lengyelország az egyik legelszántabb tagja az orosz agresszióval szembeni határozott fellépést sürgető koalíciónak.

A találkozó nemcsak arról szólt, hogy a balti államokba és Lengyelországba ezentúl körülbelül 4000 NATO-katona fog állomásozni rotációs alapon. Elsősorban arról, hogy elismerte a szövetség a keleti veszélyt, a szárazföldi védekezés szükségességét, és az európai kontinensen való jelenlét egyáltalán nem került le a napirendről. Sőt, a Krím elcsatolása óta egyre aktuálisabbak, és akkor is érintheti a szövetség összes tagját, ha történetesen nem határosak Oroszországgal. Gondoljunk akár arra, amikor a portugál légtérnél röpködnek orosz harci gépek. Vagy épp az amerikai partok felé.

Furcsa diplomáciai csata bontakozott ki egy másik közeli területen, nevezetesen a fekete-tengeri hadiflottánk jelenlétén. Miközben Bukarest régóta lobbizik azért, hogy NATO-támogatással horgonyozzanak többnemzetiségű hajók a partjainál, Bulgária ezt még mindig igyekszik gátolni. Holott a tengeren való jelenlétet a parttal nem rendelkező országok számára nemzetközi egyezményben már rég korlátozták. A keleti tagállamok vitái, belső ellentmondásai és az orosz érdekek tudatalatti artikulációja új dinamikát hozott az észak-atlanti közösségbe.

Emellett egy másik, nem kevésbé jelentős hadszínteret ismertek el – ez nem annyira a Kremlre, mint Pekingre koncentrál. Ez a kiberhadviselés hivatalos elismerése – nemcsak szárazföldön, vízen és levegőben folyik már a háború, hanem a hálózatokon is. S ezek ugyanolyan fontos csaták, hiszen a másik három színtér megbénítható általuk. Ahogy le lehet bombázni egy szerverközpontot, úgy meg lehet bénítani elektronikusan is számtalan rendszert. Nem is kifejezetten nemzeteket emlegetnek, ha a kiberhadviselésről van szó, hanem olyan csoportokat, amelyek egy állam megbízásából, de nem „lobogó alatt” végzik tevékenységüket. Ez a modern, hibrid hadviselés új lépcsője, amellyel a NATO-nak rengeteg feladata lesz. A tagállamok eddig is együttműködtek kisebb-nagyobb mértékben a kiberügyben, de a történelem a varsói csúcsot tartja majd számon úgy, mint amelyen a leglényegesebb előrelépések megtörténtek e téren. Reméljük. Főleg, ha sikerül most is operatív szinten lekövetni az elvi döntéseket, ahogy ez a walesi csúcs után, két éve, elindult.