Ébredj fel, Szlovákia!

Bármennyire is próbálok visszaemlékezni az elmúlt két hónap politikai eseményeire, nem tudok rájönni, mi okozta miniszterelnökünk pálfordulását a kedvező magyar–szlovák (Orbán–Dzurinda) viszonyban. De nem is ez a lényeg, hanem a mögötte rejlő cinikus, felelőtlen, sőt fenyegető kijelentések. Hova szállt azóta az a reményt keltő nyilatkozata a státustörvény kapcsán: megegyezünk, mert meg akarunk egyezni! Velünk – szlovákiai magyarokkal – állítólag nincs baja, de annál inkább van a magyar nemzet politikájával. Olyan lovat akar meglovagolni, amit szerinte a magyar külpolitika adott a nyerge alá. Sajnos nem veszi észre, vagy nem akarja, hogy ez a ló a saját országa belviszonyainak szörnyszülötte. A nyereg pedig nagyon ingatag. Róla hatalmasat lehet esni és nem csak a bokát megütni, hanem láb-, és nyaktörést is szenvedni. Ha egy ország vezetése struccpolitikát folytat, ott nagyon nagy baj van. Hiába nem akarják látni a problémákat, attól még léteznek. Mert kinek érdeke leginkább a Beneš-dekrétumok eltörlése? Mindenekelőtt Csehszlovákia két utódállamának, csak azután a szomszédos országoknak, az EU-nak. Amikor a szlovák miniszterelnök kijelenti, szóba sem jöhet a Beneš-dekrétumok hatályának megszüntetése, a külügyminiszter pedig a múlt felidézését a jövő rombolásaként értelmezi, szégyellem magam, mint szlovák állampolgár. Szégyellem, hogy olyan országban élek, ahol az emberi méltóságnak, erkölcsnek, nyitott szellemi felemelkedésnek a csúcspolitikában nincs helye. Mint magyarnak, fáj ugyan, de nem hunyászkodom meg, hogy már megint belém rúgtak. Szégyellem azt is, hogy csak külföldi nyomásra fognak az ügygyel foglalkozni. Mert hogy fognak, az biztos! Pedig „adjanak úgy is, ha nem kérek” alapon sokkal elviselhetőbb, megnyugtatóbb lett volna a rendezés. Szégyellem azt is, hogy hivatkozási alapul az adott kornak jellegét és szellemét használják fel érveléseikben, figyelmen kívül hagyva az adott kor emberét (leszármazottjait), akit érintett, és aki még ma is hús-vér emberként él itt, Szlovákiában. Tehát a probléma nem halott, hanem nagyon is eleven. Szomorkodom amiatt, hogy puszta létünk által az EU-csatlakozás kerékkötőivé válhatunk, holott csak emberi mivoltunkat szeretnénk visszakapni. A múlt vállalása a szebb, tiszta jövő záloga. Aki ezt nem vállalja, ne irányítsa emberek sorsát!

Péter József

Érsekújvár