E jelben veszteni fogsz

Úgy mint öt évvel ezelőtt, a Smer elég erős volt ahhoz, hogy bejuttassa jelöltjét a fináléba, ott viszont már akorra hátrányt jelentett Šefčovič számára a Smer támogatása, hogy nem is gondolhatott komolyan a győzelemre.

A Smer tizenegyéves kormányzása már akkora ballaszt, ami őt is elsüllyesztette, bár nagyon határozottan igyekezett eljátszani, hogy ő aztán nem pártjelölt, hanem bizony független.

Persze elég volt belenézni egyetlen tévévitába, meghallgatni, hogy hogyan kerüli meg a válaszadást a Smerrel kapcsolatos kényes kérdésekre, és ezután még csak tévedésből sem gondolhatta róla senki, hogy független jelölt lenne.
Mindent megtett a kampány során, amit a Smer főnöke elvárt tőle, és ugyan nem váltotta be Fico reményeit, de így is biztos lehet abban, hogy a kényszerű pozsonyi menet után egy újabb brüsszeli kiküldetést kap.

Csakhogy már egy kicsit más fogadtatásra számíthat,  Šefčovičot ugyanis nem arról ismerték ott eddig, amit most idehaza előadott.

Az sem megfejthetetlen rejtély, hogy miért nyert Zuzana  Čaputová. Ha Václav Havel megérte volna ezt a választást, örömmel jelentené ki, hogy Szlovákiában a polgári társadalom jelöltje győzött.

Győzött a polgár. Aki figyelemmel követi a politikát és a közéletet, de már nem mindig van kedve hozzászólni. De azt tudja, hogy amikor nagy és rendkívül komoly dolgokról van szó, akkor nem hagyhatja a döntést a politikusokra.

Talán évekig hallgat, begubózik inkább, de ha ekkora a tét, feléled. A tavaly februári kettős gyilkosság utáni tüntetések, polgári megmozdulások, a civil szervezetek, a sajtó felélesztették az elképzeléseinket arról, hogy mégis hogyan kellene működnie egy normális, tisztességes országnak.
Zuzana Čaputovában a polgári társadalom megtalálta a maga jelöltjét, elhitte neki, hogy teljesíti az elvárásait azután, hogy júniusban leteszi az államfői esküt.

De nemcsak az fontos, hogy miért nyert Čaputová, hanem az is, hogy hogyan. Úgy, mint 2004-ben, most is kevesebben mentek el szavazni a második fordulóban. Tizenöt évvel ezelőtt sokan nem láttak akkora különbséget Ivan Gašparovič és Vladimír Mečiar között, hogy vették volna a fáradságot és elmentek volna leadni a voksukat az egyikre vagy a másikra. Egykutya, nem? Most egyesek számára megismétlődött ez a helyzet. Sokan azért nem nemtek el szavazni, mert nem volt nekik kire, nem volt „saját” jelöltjük. De a parlamenti választáson bizony bőven lesz ínyükre való választék a rendszerellenes jelöltekből. Így aztán megismétlődhet az, ami harminc évvel ezelőtt a lengyeleknél: a „mi államfőnk, a ti kormányfőtök” helyzet.

A szerző a Trend hetilap kommentátora