Duplán kisebbségben

Nem kell az anyaországtól elszakadni ahhoz, hogy kisebbségben érezze magát az emberfia. Magyarország határain belül, magyar nemzetiségűként is kerülhet kisebbségbe bárki, olyannyira szétszakadtak ott a táborok, olyan nagy lett a megosztottság, hogy szinte már nem is tartja magyarnak az egyik a másikat. 

Dél-Szlovákiában nem lenne szabad dupla kisebbségbe kerülnie a magyarság egyik felének sem, történjen bármi a közéletben. Annál is inkább, mert a Felvidék érdekei valószínűleg nem attól függően változnak, hogy ki-ki hogyan is látja az itt élők közül a világot. Mindenki azt szeretné, hogy Dél-Szlovákiában épüljenek tovább az autópályák, hogy magyar iskolákban oktassák magas színvonalon a gyermekeiket, hogy ide települjenek hozzáadott értéket adó beruházások, hogy itt fejlődjön az idegenforgalom, a mezőgazdaság, és ide is jusson a kórházfejlesztésekből. Erre pedig akkor lehet nagyobb esély, amikor van parlamenti képviselete a magyarságnak. 

Parlamentbe jutni pedig csak az egyéni érdekek, sértődöttségek, önző taktikázások háttérbe szorításával, valódi, teljes összefogással lehet.

Látjuk ezt a mostani választás után a magyarságra nézve lehangoló eredményekből is. Mert ahelyett, hogy erős mandátumot szerezve kikerülhetetlen kormányzati pozíció várna most a szlovákiai magyarságra, sokkal rosszabb helyzetből, a parlamenten kívülről kell végignéznie, mi is fog történni az országban. 

Mi következhet ezután? 

Lehet megegyezési szándékot színlelve a háttérben tovább ásni, mélyíteni, szélesíteni az árkokat, ami óhatatlanul felgyorsítja a magyarság így is jelentős mértékű fogyását. 

Márpedig, ha a következő választáskor még kevesebben vallják magukat magyarnak Szlovákiában, tovább csökken az esélye, hogy külön-külön indulva magyar pártok a parlamentbe kerüljenek. 

De hozzáállhatunk úgy is a kérdéshez, hogy megnézzük, miből van több. Abból, ami összeköti, vagy abból-e, ami szétválasztja a különböző világnézetű magyarokat. Ha abból, ami összeköti (szentül hiszek ebben), úgy haladéktalanul meg kell kezdeni az árkok betemetését, még akkor is, ha többen nem őszinte mosollyal fogják ezt tenni. Tárgyalóasztalhoz kell ülni, és megegyezni a stratégiai, közös érdekek mentén. Ezzel együtt lobbizni azért, hogy ne legyen hátrányos a választási rendszer a kisebbségeknek. Talán naivitás azt hinni, hogy ez megtörténhet, de a szlovákiai magyarság sokkal többet érdemel annál, mint hogy néhány ember önző játszótere maradjon.