Drámai végjáték Pozsonyban

Tavaly ősztől az idei költségvetéssel kapcsolatos viták növelték a társadalmi feszültséget, amely legalább karácsonyra valamit enyhült, mert a büdzsét a parlamenti képviselők többsége elfogadta. Azonban kiderült, hogy ez a késlekedés súlyos gondokat okozott elsősorban a kisvállalkozóknak, az önkormányzatoknak, az iskoláknak, más intézményeknek, továbbá a járóbetegeket ellátó rendelőintézeteknek. Rezsiköltségeik ugyanis a tavalyiakhoz képest legalább a tízszeresére vagy ennél is többre növekedtek volna. Ekkor a megbízott kabinet lóhalálában igyekezett orvosolni a súlyos gondokat, ami az ígéreteik szerint talán sikerülni fog, de ez csak legfeljebb e hónap végén bizonyosodhat be.

Ha így lesz, akkor a fentebb említett feszültség kissé csökkenhet, habár főleg a kormánypártiak még ezt a kis esélyt is szertefoszlathatják. Legtöbben közülük ugyan teli szájjal papolnak arról, hogy minden cselekedetükkel Szlovákia érdekeit, a polgárok megsegítését tartják szem előtt, valójában azonban legtöbbször a saját irhájukat igyekeznek menteni. Érzik vagy már tudatosítják, hogy jelenlegi, kiemelt fizetéssel és egyéb kiváltságokkal fémjelzett posztjaikra a legközelebbi választás után aligha kerülnek vissza. Ezért igyekeznek mondvacsinált ürügyekkel késleltetni az előrehozott voksolás időpontjának meghatározását, amivel a jelenlegi végjátékot drámaivá, még inkább tragikomikussá teszik. Eduard Heger a minimális parlamenti többség összetákolásával is próbálkozott, hogy néhány hónappal tovább ücsöröghessen a kormányfői bársonyszékben. Tüsténkedése eleve kudarcra volt ítélve, mert a miniszterelnök tekintélye nem sokkal több a nullánál, ami gyakori tétovázásainak, derűlátó közhelyekbe csomagolt semmitmondásainak a következménye. Még a jelenlegi pártelnöke is „langyos víznek” nevezte őt. Ráadásul Igor Matovič újra elszabadult hajóágyúként fröcsögi a ganajlevet kiszemelt ellenfeleire. Újabban Karel Hirman megbízott gazdasági miniszter lett a céltáblája, akit nem is olyan régen „jó szakembernek” nevezett, újabban viszont már „lusta dilettánsnak” tartja őt. Tegnapelőtt pedig a kormánypártiak egy részének magatartását kaján vigyorral úgy magyarázta, hogy a „demokraták kutya kötelessége minél távolabbra tolni az előrehozott választás időpontját.” Csak azt nem indokolta meg, vajon politikai méregkeverőként, a pártjában pedig diktátorként és zsarnokként viselkedve miért sorolja önmagát ebbe a táborba.

Sokan, egyre többen kérdezgetik, milyen kiút lehetséges ebből az áldatlan helyzetből. Több is kínálkozik. A legközelebbit a holnapi népszavazás jelentheti, ha a részvételi arány akár csak eggyel lesz több a választásokra jogosult polgárok ötven százalékánál. Ugyancsak előrelépést jelentene, ha a képviselők minősített többséggel megszavaznák a Sme rodina javaslatát, amelynek révén a szlovákiai belpolitika végre kimozdulhatna a legtöbbünket elkeserítő – Boris Kollár házelnök szerint – „pszichiátriai állapotból.”

Zuzana Čaputová alkotmányos eszközeivel élve igyekszik kiterelni a státusukat foggal-körömmel védő parlamenti képviselőket és pártjaik vezetőit az ország normális működését gátoló politikai dzsungelből. E hónap végéig adott nekik haladékot arra, hogy egyezzenek meg legalább az előrehozott választás időpontjáról, amely június, esetleg szeptember vége is lehet. Ellenkező esetben ideiglenes szakértői kormány kinevezésének lehetőségét lebegtette meg, amivel legfeljebb ideig-óráig enyhíthetné a jelenlegi politikai zűrzavart. Ezért kerestetik legalább kilencven parlamenti képviselő, akik valóban Szlovákia, tehát mindannyiunk érdekében mielőbb zöld utat adnának az előrehozott választásnak.