Doktor uraknak, tisztelettel!

Jóformán meg sem lepődött az egyszeri adófizető, amikor a bírák a saját fizetésükért perelték az államot, bíró kollégáiknál. S talán most sem lepődtek meg, amikor az ügyvédeket tömörítő érdekvédelmi és szakmai szervezet felszívta a vizet, mert egy karikaturista, azaz alkotó ember, a röfikhez hasonlította a jogászokat. Mert a doktor urak egy része magára ismert, ah!  Doktor úr, magára ismert? Igen, maga, aki 2008-ban kétezer felszólítást küldött szét, állítólagos lakbérhátralék miatt, sokszorosított papír volt, hölgyemnek szólítva urakat s fordítva. Bár az ön megbízója az ingatlankezelő volt, az ügyviteli díjat (egy levél 600 korona) a lakóktól akarta beszedni? Személyesen négy kisnyugdíjast állítottam le, nehogy már befizesse a csekket. S miután a kamara azt mondta, irgum-burgum, még egy „bocsika” se hangzott el.  És maga, doktor úr, aki Kotlebát és csapatát okítja, s ha kell, képviseli, pedig tudja, hogy egy olyan társaságnak rejti jogtiszta szövegekbe a gazemberségeit, amelyik – ha alkalma lesz rá – gond nélkül alkalmaz erőszakot, még élet ellen is. S lehet, hogy ezért a mondatért is beperel.  És ön, kedves doktor úr, aki politikusként a nők járművezetői jogosítványát korlátozta volna, majd gond nélkül veszélyeztette polgártársait, amikor sok messzely szeszes nedű elfogyasztása után volánhoz ült, most meg újabb jogászgenerációkat okít?  Meg maga, doktor úr, aki a kisnyugdíjasokat bepalizó, ócskaságokat aranyáron értékesítő társaságok szerződéseit készítette – nyilván nem nővérkék órabéréért. Biztos tudta, hogy bepalizzák az embereket, s azt is tudhatta, hogy ezek a cégek pszichés erőszakot alkalmaznak.  És maga, doktor úr, aki képes a céget képviselni, amikor egy turmixgép miatt lakást, házat vernek dobra? És maga, doktor úr, aki többszörös telekátiratások révén fosztott meg embereket a lakhatásuktól, majd ezután még képes volt védeni a lakásmaffia tagjait? Magukra ismertek, urak?  Mert azt bizton tudom, ha Valko doktor élne, nem ismerne magára a karikatúrában. Ő, aki jól fizetett sztárügyvéd volt, nem egy esetben ingyen vagy állami órabérért vállalta beperelt újságírók ügyét a hatalommal szemben. Sőt, az a Kvasnica doktor sem ismert magára, aki volt ügyészként, majd büntetőjogászként az első adandó alkalommal átvette Malina Hedvig védelmét, mert nem tudta nézni, ahogy a teljes államhatalom képes nekimenni egy védtelen egyetemista lánynak. Szerintem Holländer doktor, egykor ügyvéd, majd teoretikus és alkotmánybíró, vagy az általam ugyan elnöki posztra nem támogatott, de jogászkánt tisztelt Radoslav Procházka sem ismert magára. Meg az a néhány jogász aktivista sem, aki elesett emberek, periférián élő szegények, megalázott és bántott, mélyszegénységben élő gyerekek pereit viszi. S tudják az önmagukra ismerő doktor urak, vajon miért nem ismertek magukra fenn említett kollégáik? Mert tudják, hogy a hatalomra éhes és pénzszomjas gazfickó kezében a jogászdiploma olyan, mint a részeg, agresszív kamasz kezében a csőre töltött fegyver.  A jogásztársadalom – közvetve – társadalmat nevel, formál. Ezt ethosz, erkölcs nélkül, a törvény tartalmának, s nem csupán betűjének figyelembe vétele nélkül nem lehet. Csak deformálni. Egy orvos akkor hiteles, ha a telepi cigányasszony epéjét ugyanolyan gondosan műti, mint a kövér bankárét. Ha már társadalmi válságról beszélünk évek óta, itt az ideje elfelejteni a cinikus jogászi megközelítést, mely szerint a jognak és az igazságnak semmi köze egymáshoz. Ez társadalmi elvárás. Ellenkező esetben a röfik érdekvédelmi szervezete fog helyreigazítást, bocsánatkérést sürgetni – joggal.