Kedvesem, házasságdeficitünk van! – mondhatná a kellően csalódott férj vagy feleség. Lehet egy ilyen kijelentéssel kezdeni valamit? Aligha. A házasságban és a demokráciában több a közös, mint gondolnánk.
Demokráciadeficit?
Mindkettő az a „műfaj”, ahol energiát kell befektetni, ahol folyamatosan építkezni, javítgatni, korrigálni kell. No meg kompromisszumokat hozni, éjjel és nappal. Azt is mondhatnánk, a jó házasság, a jó demokrácia már a művészet egy formája!
De ha azzal jönnek, hogy demokráciadeficit van, az körülbelül olyan pontos diagnózis, mintha a náthás betegnek azt mondaná az orvos, hogy odakint bizony hűvös van. Pont semmi értelme, nem a lényegénél fogja meg a kérdést.
Ahogy egy házasság sincs házastársak nélkül, úgy az demokráciával is az a helyzet, hogy nincs polgárok nélkül. És akkor most nézzünk körül: évtizedek óta zuhan a részvétel a parlamenti, az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon. Egyszerűen már négyévente sem veszik a polgárok a fáradtságot, hogy a saját kormányzati rendszerükkel – jól vagy rosszul –, de egyáltalán foglalkozzanak. Mit várnak mégis ezek után....?
A zuhanó részvétel mellett más területeken is jelentősen visszaestek a számok: ott van például a párttagok száma. A 21. században már nem menő párttagnak lenni, hiszen a pártok maguk is kommunikációs központokká váltak, s nem éppen az értékek hordozói. Sok magyarázat van erre tudományos szinten, de a puszta tények egyértelműek. Sem nyugaton, sem keleten nem nő az érdeklődés a politikai közélet iránt a képzett, nyelveket beszélő, tájékozott rétegekhez tartozók körében. Akkor mit várunk...?
Általában is stagnál, vagy a mostani hangulatban például Magyarországon alighanem csökkenni is fog a civil társadalmi aktivitás is. A politikai életnek ez néha előszobája lehetne – városi kaszinók, vitakörök –, míg más esetben meg éppen nagyon is távol kellene tartani a politikától az önkéntes munkát, a közjó gyarapítását.
A demokráciadeficit tehát legfeljebb annyit jelent, hogy a polgárok nem érzik a magukénak az intézményeiket. Ez viszont nem mindig az intézményeken múlt, talán még most sem. A deficit nem egy külső tényező, hanem a mi cselekvéseink és döntéseink eredője. A házasság sem működne, ha soha nem mennénk haza, ha néha nem lenne alkalom a nagy beszélgetésekre, a dolgok tisztázására. Nincs ez máshol ott sem, ahol több ember jön össze a kompromisszumokat megkötni!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.