Demokrácia működés közben

A per érdemben még nem indult el, úgyhogy ne hirdessünk előre ítéletet! Ez egy jogi értelemben komoly áttételekkel dolgozó ügy, mivel egy pénzkifizetés (az egykori pornósztár hallgatásának megvásárlása) került kampányfinanszírozás kategóriába, és az pedig csalás, amihez dokumentációt is gyártott (az azóta egyébként rács mögé került) ügyvédje az elnöknek. Bár magával ragadó már a történet is, de nem ez az igazán érdekes.

Az amerikai demokrácia intézményei szépen adaptálódnak a polarizált valósághoz. Ahogy azt múlt héten írtam a megnyesett hatalmi ágak kapcsán, természetes folyamat, hogy a bíróságokon is megjelennek a politikaibb tünetek, de hogy is várhatná el bárki az ellenkezőjét?

Másfelől, a hatalmi ágak kis hajtásain az USA-ban mindenféle szín megjelenik, és ez a szép a politikai váltógazdaságban: republikánus többségű a szövetségi Legfelsőbb Bíróság (éppen Trump kinevezéseinek köszönhetően), míg New York az egyik legdemokratább állam, ahol a Trump-cégbirodalom nem kis része működik, így aztán volt eltökéltség, hogy a körmére nézzenek. Volt is mit találni. Adócsalási ügyben már korábban is fizették a büntetést.

Emellett jogi értelemben két további komoly eljárás zajlik Trumppal szemben személy szerint (hiszen néha „csak” a cégeivel szemben): egyrészt a választási csalás előkészítésének gyanúja miatt Georgia államban, másrészt az elnöki irodából kilopott titkos iratok rejtegetése, letagadása és megkésett visszaszolgáltatása miatt. Ezekben megütheti a bokáját, bár aligha fejeződnek be a választás előtt.

Az egy kétségtelen érdeme az amerikai demokráciának, hogy valahol, valamely államban, mindig van egy ügyész, aki bele mer nyúlni a darázsfészekbe. És ennyi a lényeg. New Yorkban nagyon alapos előkészítő munkával fogott bele a perbe az ügyészség, hiszen tudják, hogy nemhogy az ország, hanem az egész világ is őket figyeli majd. Ezzel párhuzamosan viszont a Trump-érában kinevezett másik ügyész, az ország másik felében, gond nélkül elővette Biden fiát, Huntert.

Egy pillanatra ízlelgessük tehát egy működő igazságszolgáltatás spektrumát: a hivatalban lévő elnök fia és a másik pártból való exelnök egy időben, ugyanazon országban az ügyészség célpontjai. Mi ez, ha nem demokrácia?

Nyilván az eseteket mindenki a maga politikai tálalásában láttatja, ezen meg sem kell lepődnünk. Csak annyit tegyünk meg, ki-ki a maga szurkolása közepette, hogy a másik oldallal szembeni eljárás tényét se tagadjuk le. Vagy egy pillanatra gondoljunk bele, hogy lehetséges lenne-e ez az egész a saját országunkban?