Csupán szájalnak a migránsokról

Ha kemény beszólásokról van szó, akkor Orbán Viktor vagy Robert Fico jelentős teljesítményt tud felmutatni migráns-fronton. Hiszen hallottuk, hogy „az iszlamizálódás alkotmányos tilalom alá esik Magyarországon” (Orbán) vagy hogy „minden egyes muszlimot szemmel tartunk, aki a Szlovák Köztársaság területén tartózkodik” (Fico), és tudjuk, kormányunk nemcsak a kötelező kvótákat ellenzi, hanem önkéntesen sem akar úgy menekülteket befogadni, hogy az „Szlovákiában egységes muszlim közösségek létrejöttéhez vezethetne” (megint csak Fico).

Mielőtt elragadtatjuk magunkat, nem árt két dolgot megjegyezni: 1. Orbán és Fico olyan sokszor mondta és tette már az ellenkezőjét annak, amit korábban mondott és tett, hogy ne lepődjünk meg, ha előbb-utóbb nagyobb számban feltűnnek nálunk is a muszlim menekültek. 2. Azon se lepődjünk meg, ha ezt nem tartják majd ellentétesnek korábbi kijelentéseikkel, elvégre egyikük sem definiálta pontosan, mi is az „iszlamizálódás”, illetve mit kell érteni „egységes muszlim közösségek” alatt.

Reálisan nézve a dolgokat, nehezen elképzelhető, hogy már középtávon el tudnánk kerülni a növekvő bevándorlást és ezzel a jelentősebb (bár a nyugat-európai szinthez képest elenyésző) muszlim közösségek kialakulását.

Mert kvótaügyben nagy a nyomás, a munkaerő-piacon növekszik a hiány bizonyos képzettségű emberekből, mert eleve már most is vannak muszlim közösségek országainkban, meg mert egyszerűen a globalizált világban nehéz elképzelni, hogy mindez nem fog idővel tovább fokozódni.

Ezért inkább a nyugati országok által korábban elkövetett hibákból, az ő tapasztalataikból, a problémákra adott válaszaikból tanulva el kellene kezdeni felkészülni a muszlimokra (is). S mivel ez nem szájkarate, hanem gondolkodás, koncepciók készítése, ezek gyakorlatba átültetése stb., így nem is meglepő, hogy sehol sem tartunk.

Vagy talán van törvényünk, amely tiltja a burka nyilvános viselését? És olyan, amely szabályozza a fejkendők és egyéb feltűnő vallási jelképek viselését az iskolákban (diákoknak és tanároknak egyaránt)? És a mecsetek, imahelyek külföldi finanszírozásával, az imámok képzésével és nyelvtudásával mi a helyzet?

Van jogszabály, amely explicite tiltja a női nemiszerv-csonkítást, és az egészségügyi személyzet felkészült arra az esetre, ha ezzel a problémával szembesülne? És a szociális szférában dolgozók tudnának mit kezdeni a poligám házasságban a többedik feleségtől született sokadik gyerekekkel?

Van integrációs szerződés, amit a migránsok aláírnak, és amelynek a megszegése a tartózkodási engedély/állampolgárság visszamenőleges megvonásával járhat? És integrációs tanfolyamok vannak, ahol elmagyarázzák társadalmunk (már majdnem azt írtam, hogy a hanyatló Nyugat…) alapértékeit és szabályait?

Szóval sehol sem tartunk, de valahol azért lassan el kellene kezdeni komolyan dolgozni. Csak ide érve a populista nagyotmondóknak általában mindig nyomuk veszik.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója