Csöppnyi tolerancia

Ez a hír csak azért jutott eszembe, mert a Radičová-kormány éppen csak túllépett a maga száz napján, és valljuk be őszintén, mindenki inkább a negatívumokat emeli ki, mint az eredményeket.

A politikusoktól gyakran azt várják el, hogy a lehető legjobban teljesítsenek, ne hibázzanak. Ha az előző kabinettel összehasonlítjuk a mostanit, néha komolyan azt érezzük, ez a társaság mintha amatőrökből állt volna össze. Ugyanúgy érvényes ez a régi motorosokra, a KDH-ra és az SDKÚ-ra, ahogy az újonnan létrejött SaS-re, meg a régi és új politikusokkal feltöltött Hídra is. Minden párt minisztere vagy képviselője, esetleg a pártok által delegált fontos emberek követtek már el olyan hibát, amire valaki azt mondta: micsoda amatőrök.

Ám ha egy kicsit jobban belegondolunk, mi is történt mondjuk négy éve ilyenkor, és a két száz napot egymással összehasonlítva nézzük meg, mindjárt árnyaltabb lesz a kép. Robert Fico kormányának politikája az ellenségkereséssel, a bezárkózással, az információk eltitkolásával, a magyarellenes hangulat felkorbácsolásával kezdődött. Négy éve ilyenkor épp Malina Hedviget próbálta besározni a miniszterelnök és a belügyminiszter, az egyik kormánypárt elnöke pedig folyamatosan a magyarok ellen hergelte a nemzetet. Az akkori kabinet a szerződések nyilvánosságra hozatala helyett elzárkózott a tájékoztatástól, ha valamelyik párt által delegált miniszter hibázott, azt csak akkor váltották le, amikor már a miniszterelnöknek is kínossá vált. Az akkori kabinet ilyen jellegű, amatőrnek tűnő hibáit azért nem vettük észre, mert ennél sokkal nagyobbakat vétett, amelyeket a hatalom arroganciájával próbált leplezni. A milliárdos szerződéses pénzlenyúlásokról csak hónapokkal vagy évekkel később sikerült tudomást szerezni, hiszen egyetlen szerződést sem hoztak nyilvánosságra.

Igen, a jelenlegi kormánykoalíció elég gyakran követ el apróbb hibákat. De eddig még egyetlen olyan döntése sem volt, mellyel visszavonhatatlan hibát követett volna el. A jelenlegi kabinet nem úgy működik, hogy a legerősebb lenyomja saját akaratát a másik kettő torkán, azok cserébe meg szabad rablást végezhetnek a nekik kiadott területeken. A koalíció négy pártból, két kis további csoportból áll, s ennek az élén a miniszterelnök asszony, aki inkább koordinálni próbálja a társaságot, mint erőből vezetni. Egy ilyen társaságot összetartani és működtetni egyáltalán nem lehet könnyű. Ezért lehetnénk mi, szavazók is egy kicsit toleránsabbak velük. Nem nagyon, csak egy kicsit. (Nagy András)