Csőd – élő adásban

Várható volt, hogy a BMG Invest csődjét követően hamarosan további nem banki szubjektumként nyilvántartott társaságok ügyfelei nézhetnek szembe a szomorú valósággal: kérdéses, mikor jutnak hozzá pénzükhöz. Feltéve, hogy egyáltalán valaha is hozzájutnak. Tegnaptól a Drukos, illetve az AGW cég sem fizet ügyfeleinek.

František Mojžiš a Markíza televízió vasárnap déli vitaműsora keretében, élő adásban jelentette be, hétfőtől ügyfeleik hiába kopogtatnak fiókjaik ajtaján. Azt követően tette ezt, hogy a műsorvezető felolvasta a hírügynökségi jelentést, miszerint az AGW hétfőtől nem fizet. Mindkét cég vezetői félnek a betétesek esetleges pánikhangulatától; féltik alkalmazottaik épségét és sajátjukat egyaránt. Nem kevésről: milliárdokról van szó. Többnyire kispénzű emberek nehezen összekuporgatott pénzéről, amelyet a gyanúsan magas hozamok reményében bíztak az országszerte kiterjedt fiókhálózatot működtető cégek valamelyikére. Egyelőre abban bízhatnak, hogy a fejlemények ellenére a két cég állja szavát, és kifizeti ügyfeleit.

Egy biztos: hogy a dolgok idáig fajulhattak, annak nem utolsósorban az az oka, hogy az állítólag jó törvények valamilyen megfoghatatlan okból Szlovákiában nem érvényesülnek. Mert ha hinni lehet a miniszterelnök kijelentéseinek, törvényeinkkel nincs baj, színvonaluk meghaladja az európai átlagot is. Mégis sorra robbannak ki az olyan ügyek, amelyek a külső szemlélőből óhatatlanul azt az érzést váltják ki, hogy bár a törvényekkel nincs baj, fölöttébb furcsa pénzügyi tranzakciók bonyolódhatnak le. Minden következmény nélkül. Valahol mégiscsak zűr van, ha például az illetékesek már egy évvel ezelőtt elkezdtek szaglászni a gyanússá vált Horizont cég háza táján, a piramisjátékok elvén működő társaságok mégis nyugodtan folytathatták a pénzbegyűjtést. Nem vonták kétségbe egyetlen ilyen cég tisztességes szándékát sem, holott a pénzügyekben csak egy kicsit jártasak számára is nyilvánvaló: Szlovákiában nincs olyan pénzügyi zseni, aki 30-40-50 százalékos hozammal tudna egy vállalkozást működtetni.

A csendestársak egyelőre még nem túl hangosak. Ez azonban nem jelenti, hogy nem erősödik a kormány elleni haragjuk. Mikuláš Dzurinda pedig – hacsak nem akarja további milliárdokkal növelni a költségvetési deficitet – kitart elhatározása mellett, miszerint az állam nem vállalhatja magára a károsultak kifizetését. Annak ellenére nem, hogy az is nyilvánvaló: az állítólagosan jó törvények gyakran csak tessék-lássék érvényesülése fölött a kormány sem hunyhatja be a szemét.

De kétségtelen: még felelőtlenebbül járna el, ha a magas kamatok csábításának ellenálló takarékoskodók pénzéből fedeznék a magas kamatok csábításának engedő, nagyon kockázatos befektetést vállalók veszteségét.