Csillagok hidege

Sosem volt fázós. Kigombolt ingnyakkal feszült szembe a világgal, néha még akkor is, mikor igazából csak szellősimogatás állt vele szemben, nem viharosan elutasító szél. Igaz, a kigombolt ingnyaknak más oka is volt. Nehezen tudott magára való inget venni. Járta az országot, a világot, mint egy magányos lovag, nem volt és nem lehetett soha senki a fegyverhordozója. Nem is volt szüksége rá. Hibát ritkán vétett, gondos és türelmesen bogozó figyelemmel képes volt megtalálni a gyom alatt is a virágot. Pajzsot hordott maga előtt, a szívét tette ki annak. Már pihen. Sok ember telefonkönyvében még máig ott a telefonszáma, bár tudják, nem lehet felhívni, nem veszi fel és nem is felel, lehet, meg is szűnt azóta már ez a szám, de ott van a noteszokban, újra és újra átírva így év eleje tájékán. Ketten-hárman még mindig összehajolnak, és felemlegetik a régi napokat, az akkor természetesnek tűnő együttlét tovareppenő perceit. Mert amíg valaki él és dolgozik, míg peres száját be nem fogja a mindenható bíró, kinek ítélete ellen nincs fellebbezés, addig azt hisszük, a világ működik, mozog, velünk és általunk. Ha aztán a könyörtelen időbe kell már visszanézni, akkor bizony sokkal nehezebb. Ismertem-e, értettem-e, felfogtam-e „érted haragszom, nem ellened” morgolódásait, vagy csupán egyetlen villanás volt az egész ebben a végeláthatatlan, soha ki nem tapasztalható időben? Keresem a dolgom, más is teszi. Próbálom magam, világom, kereteim, próbálom megmarkolni az időt, élni, továbbadni, lenni. Ő már csak finom szomorúság. Fagyott feketerigó egy állomási parkban, lombtalan bodzafák, tél közepi csönd egy falusi temetőben. Domboldalon, kilátással a Pozsonyt Kassával összekötő főútra. Szellem, ki a csillagok hidegségével dacolva meg-megüti még ma is, egy évvel halála után, a meleg, forrongó szívet, mely pillanatonként keresi a rá visszhangként dobbanó másik szívet. Az vitte el őt is. A szíve. Hó hullik fejfádra, ritka madárfütty kíséri. Aludj csendben, magányos lovag, aludj, Dusza Pista. Ne fázz ott fent kigombolt ingnyakkal a csillagok hidegétől!