Csalódottan, de a tényeknél maradva...

Vizsgáljuk meg a számokat! Románia lakosainak száma a legfrissebb statisztikák alapján 19 millió, és ebből egymillió magyar nemzetiségű. Ez nem több, mint 6%. Nagyon kevés, de ehhez talán odaszámolhatjuk azokat a magyar nyelvű romákat, akik az 1,8 milliós, ún. roma származású kisebbséghez tartoznak. Mindegy, ezzel a 6-ból talán 7 százalék lenne. Ettől függetlenül az RMDSZ az erdélyi magyarok képviseletében általában ott van a román parlamentben, és igenis gyakran hallatja a hangját. A szlovák helyzet a magyarság szempontjából más, valamivel előnyösebb az erdélyinél, hiszen Szlovákia 5,5 millió lakosából legalább 420 ezer a magyar nemzetiségű, ami nagyjából 8-8,5%-ot jelent. A választások esetében ez a kis különbség is jelentős, hiszen ha a szlovákiai magyarság nagy része kimozdult volna szeptember 30-án az otthonából és a sajátjaira szavaz, akkor a helyzet másképpen alakul.

A múlt évi helyhatósági választáson ez jól sikerült, most nem. Sok a találgatás, miért alakult így, a kérdést lehet fokozni, de nincs értelme. Az én véleményem, hogy sokan már unják a politikát, mert fárasztó és kiábrándító. Ebben sok az igazság, csakhogy a politika, sajnos, meghatározza életünket, nem bújhatunk el előle, és a fejünket se dughatjuk a homokba. Talán az anyaország nagy igyekezete sem volt elég hasznos, a rengeteg kommentár, hozzászólás és bírálat, még jóval a választás előtt, inkább zavart okozott, hiszen a választópolgárnak egyszerű, tiszta képre van szüksége, hogy kialakítsa elképzelését, és határozottan tudja, kire teheti le szavazatát. Úgy vélem viszont, az idei választás sikertelenségét nem a választópolgárok számlájára kell írni, hanem inkább a kaotikus szlovák politikai rendszert és ezen belül a magyar kisebbségi politika határozatlanságát lehetne vádolni.

A legzavaróbb az egészben talán a magyar kormány, különösen Orbán Viktor legújabb együttműködési, sőt baráti közeledése az ismét felemelkedő, de a szlovákiai magyarok körében nem szimpatikus politikus, Robert Fico felé. Sokan emlékeznek a Fico által vezetett kormányzási időszakra, a magyarellenességre vagy az állampolgársági törvényre. A kérdés kényesnek tűnik, de van egy egyszerű logikája. Az utóbbi idők magyar külpolitikája egyenes, és úgy tűnik, visszavonhatatlanul migránsellenes és békepárti. Lehet, hogy sokan ma Európában hasonlóan gondolkodnak, de a hivatalos brüsszeli politika elképzelései ezzel ellentétesek, és az uniós tagállamok egyelőre ezt követik. Fico jó és erős partner lehet a magyar külpolitikának, és ez felülírhatja még a magyar kisebbség érdekeit is. A józan észt követve nem látok rosszabbodást a magyarság helyzetében.

A világ eseményei szédületes iramban inkább a rossz felé vágtatnak. Nem tudni, pontosan milyen gonosz erők állnak a háttérben, és azt sem tudhatjuk, milyen újabb rossz meglepetések várnak még ránk. A jelen helyzetben a Kárpát-medence és a szomszédos kelet-európai nemzetek szoros és intelligens együttműködésére lesz szükség, hogy ezt a válságos időszakot átvészeljük, hogy egyáltalán életben maradjunk.

Ezért mondom, most szlovák és magyar egy csónakban evez, és reménykedjünk, Fico jó kormányzó lesz. Sok függhet a szlovákiai magyarság józan ítélőképességétől is.