Csak írásban

Nevet azért nem írok, mert sajnos nem ő az első hazai magyar politikus, aki csak írásban hajlandó kommunikálni velünk, s hogy kis felvidéki kétpólusú valóságunkban igazán politikailag korrektek legyünk (bár ez sokak szerint már nem cool), tegyük hozzá azt is, hogy mindkét pártban megtalálhatók a delikvensek. (Érdekes, hogy bizonyos dolgokban mennyire egyformán gondolkodik az MKP és a Híd, képezhetné akár ez is az alapját a jövőbeli együttműködésnek, akkor biztos olajozottan menne…)

De nézzünk szét a saját portánkon is. Igen, természetesen előfordul, hogy az újságírók tévednek, helytelen vagy hiányos információkat közölnek. Ez természetesen nincs rendben, és saját érdekünk, hogy a lehető legkevesebbszer forduljon elő. Ám vannak objektív körülmények, amelyek ezt nagyon megnehezítik. Az újságírók munkájának például – s ez hatványozottan érvényes a napilapoknál és az online médiáknak dolgozó kollégákra – állandó jellemzője az időhiány. Ez állandó stresszt jelent, s mint tudjuk, ilyen helyzetekben az ember hajlamosabb hibázni. S az újságíró ember. (Ha valakiben kétségek lennének efelől.)

Szóval, hibák mindig is lesznek, persze nem mindegy, milyen mértékben. Az megint más eset, ha egy-egy politikus nyilatkozatát nem közöljük le teljes egészében – ez a legtöbbször terjedelmi okokból nem lehetséges. Ilyenkor is lehet dohogni, s azon vitatkozni, hogy lényegileg megváltozott-e a nyilatkozat üzenete a rövidítés által, ennek ellenére tudomásul kellene venni végre, hogy azok az idők már elmúltak, amikor húszsoros politikusi idézetek tették olvashatatlanná a politikáról szóló cikkeket. Nincs mese, kedves politikusainknak meg kellene tanulniuk úgy kommunikálni, hogy röviden foglalják össze mondanivalójukat.

Apropó, kommunikáció. Merthogy ez az alapja mindennek. Ha egy politikusnak nem tetszik, ahogy az újságíró megírta a cikket, az lenne a jó, ha venné a fáradtságot, s kulturált módon elmondaná az illetőnek, mi a baja a szöveggel, s az újságíró akár igazat is adhatna neki, vagy ismét csak kulturált módon elmondaná, miért nem tartja helyénvalónak a kifogást.

Ám az a reakció, hogy akkor aztán nem kommunikálunk a médiával, vagy csak írásban, az abszolút tévút. Politikusaink ugyanis elfelejtik, hogy munkájuk közszolgálat, aminek kulcsfontosságú része a nyilvánossággal való kommunikáció, ami a médián keresztül történik. Nem az újságírókkal, hanem a választóikkal szembeni kötelességük válaszolni a sajtó kérdéseire. Ebből kifolyólag nem velünk, a sajtó képviselőivel, hanem saját választóikkal tolnak ki, ha nem kommunikálnak. Illetve saját magukkal, mert a virtuális valóság korában a médiajelenlét nélküli politikus egyenlő nem létező politikus.