Csak az a bibi ne fájna

Hisz ez csak egy kis bibi, semmi más, és már a múlté, nesze, itt egy cukorka. Tekintsünk inkább a jövőbe – szól az igennel szavazó honatyák üzenete. A szlovák alkotmányosság és demokrácia pedig, bár minden véres körülötte, beletörődően visszapakolja zsigereit a hasüregébe, és tűr tovább.  Vladimír Mečiar eközben ártatlan nyugdíjasként kisbárányokat becézget a hétvégi háznak csúfolt palotája focipályányi udvarán, Ivan Lexa, a titkosszolgálatot a maffia bordélyházává alakító kémfőnök pedig lóháton feszítve élvezi a friss vidéki levegőt. Félniük nincs mitől, mert hiába is került második olvasatba a Mečiar-féle amnesztiák eltörléséről szóló javaslat, a Smer nyolcadszor is el fogja buktatni. Úgy vélik, a népnek elég Robert Fico feddőn felemelt ujja ahhoz, hogy megnyugodjon. Nem kell őket azzal stresszelni, ami az amnesztiák feloldása esetén esetleg kiderülne, akár a Smer néhány prominens támogatójával kapcsolatban... A Smer szerint a világ ugyanis most már szép és jó hely. A párt decemberben ezzel a parlamenti határozattal körülbelül egyenlő értékű és hatású kampányújságot küldött szét az ország polgárainak. Ezt a lapot pedig nem szlovákellenes prostituáltak írták, hanem Robert Fico gondos kezei alatt született. A színpompás kiadványban minden benne van, amit a higiéniai problémákkal küzdő idióta hiénák elhallgatnának: csökken a munkanélküliség, növekszik a gazdaság, emelkednek a nyugdíjak és a tanárbérek, Szlovákia pedig nem volt még erősebb az EU-ban. Szinte már Svájcban érzi magát az ember, épp csak a tehenek nem tejelnek még csokit, de valószínűleg ez is csak egy-két év kérdése. Emlékezzünk ugyanis vissza: 1998-ban, azaz csaknem két évtizede Mečiar atyánk – akinél bevallása szerint senki sem tett többet Szlovákiáért – pont egy svájci hegyvidéki képpel kampányolt. Mikor az orra alá dörgölték a dolgot, azt mondta, végül is mindegy, hogy Alpok vagy Tátra, Szlovákiából úgyis Svájc lesz húsz év múlva. Nos, beteljesedni látszik az Alapító Atya jóslata. Fico pedig, úgy tűnik, egyre inkább Mečiarhoz válik hasonlatossá, bár egyelőre még nem cibált meg újságírót, mint a nagy előd – de ami késik, nem múlik. Legutóbb egy Facebook-bejegyzésében kijelentette, az új világrendre való tekintettel ideje leszámolni a politikai korrektséggel is. A baj csak az, hogy a politikai korrektséggel való leszámolás nem azt jelenti, hogy erőből pofán vágjuk, aki mást gondol, mint mi. Nem azt jelenti, hogy épp a jogra hivatkozva maszatolunk el egy egyértelmű és gonosz jogtiprást. Nem azt jelenti, hogy innentől szabad a vásár, és az ellenfeleinket tönkre lehet tenni azzal is, hogy a titkosszolgálattal elraboltatjuk a fiát. S azt sem jelenti, hogy szabadon fel lehet robbantani bárkit, aki rámutatna a mocskos titkainkra. Mert miközben ezeket a sorokat írom, valahol egy pozsonyi lakásban egy anya még mindig siratja húsz éve levegőbe repített fiát.