Célkeresztben az SZFE

De egyrészt nem szoktam viccelődni hadi terminológiával, másrészt a dolog ennél sokkal komolyabb. Az egyetemfoglalók ugyanis a saját jövőjüket kockáztatják, amikor szembeszállnak a hatalommal. Az sem érdekli őket, hogy az állam idén már hét egyetemet privatizált szép csendben. Az így létrejött „magánegyetemek” ugyan továbbra is állami finanszírozással működnek, az élükre kinevezett kuratóriumok azonban gyakorlatilag teljhatalmat kaptak, még a rektor demokratikus megválasztását is megkerülhetik. Ez kevesebb ráfordítással nagyobb állami kontroll, hiszen a kuratóriumokban legalább annyi kormányközeli politikus ül, mint amennyi (kormányközeli) szakember. Ennek ellenére nem minden egyetem tiltakozott, bár az is igaz, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kívül nem nagyon van más intézmény, ahol a kormányoldal „kultúrharcos” célok szolgálatába állította a modellváltást.

A szeptember 1. óta kitartó hallgatók és oktatók iránti világméretű szimpátia ellenére vélhetően már eldőlt ez a háború. A társadalmat ugyanis nem igazán mozgatta meg az épületfoglalás, nem vonultak százezrek az utcákra egyetemi autonómiát követelve, sokan azt se tudják, mi folyik az SZFE körül.

Egy jogász ismerősöm a minap levezette, miért törvényszerű a miniforradalom bukása. Nem tudtam vele vitatkozni, bármekkora idealista vagyok is, mert a forgatókönyv teljesen logikus. Nézzük. 

Szarka Gábor kancellár és Vidnyánszky Attila, a modellváltó kuratórium elnöke folyamatosan azt kommunikálja: próbáltak nyitottak lenni a tiltakozókkal, de nincs fogadókészség. Jelezték, mivel nem engedik be őket az épületbe, először az egyetemi adminisztrációt, majd az oktatást is külső helyszínre szervezik ki. Fontos tény, hogy a kancellár törvénytelennek nyilvánította az SZFE diákjai és tanárai által létrehozott „tanköztársaságot”. Vagyis ez a fajta oktatás többé nem az SZFE égisze alatt folyik, hanem magánemberek vállalkozása. Szarka ezredes minden tanulót és dolgozót nyilatkoztat, hogy elfogadja-e az új vezetést. Aki nemet mond, az kizárja magát az SZFE diákjai és munkatársai közül. A munkatársakat kirúgják (finoman fogalmazva: munkajogi következményei lesznek), ha együttműködnek az egyetemfoglalókkal. Ez azt jelenti, hogy a hatalom kihúzta az intézményt a diákok és az ott dolgozók alól, felszámolta az egyetem autonómiáját és magával vitte az egyetem nevét, rangját, pecsétjét, jogosítványait. Akik nem fogadják el az új vezetést és a „nemzeti, keresztény szemléletű” átalakítást, azok többé nem az SZFE diákjai és dolgozói, hanem magánszemélyként tartanak megszállva egy épületet. De mivel az új vezetés más helyszínen kezdte meg működését, már nem is az egyetemet tartják megszállva, csak egy ingatlant, amely nem az övék.

A következő lépés az lesz, hogy Szarka ezredes utasítja az üzemeltetőket, hogy szerezzenek érvényt a tulajdonos jogainak és tisztítsák meg az épületet az idegen elemektől, akiknek semmi közük az egyetemhez. Ha ellenállásba ütközik, az többé nem az egyetemisták jogos ellenállása, hanem a törvényes vezetést elutasító garázdáké. 

Velük szemben erőszakkal is fel lehet lépni. Ekkor már nem mondhatjuk, hogy az SZFE diákjainak autonómiáért vívott harcát verte le erőszakkal a rezsim, hanem egy ingatlantulajdonos érvényesíti a tulajdonához való jogait garázdákkal szemben. (Akik nem is keresztények, hanem külföldről szervezett zsoldosok, és eddig is megszállva tartották a keresztény magyar nép egyetemét, idegen szellemmel oltva be a magyar ifjúságot. Nem csoda, ha ízlésdiktatúrájukkal, a keresztény értékekkel ellentétes álművészetükkel folyamatosan rombolták a nemzeti kultúrát. A magyar nemzet visszautasítja, hogy kívülről bárki beleszóljon abba, milyen szellemiségű művészetet akar Magyarország.) 

Ennyi. Talált, süllyedt.

Így működik egy jogállam az Európai Unióban, 2020-ban.