Cameron: egy gyors karrier villámgyors vége

Másnap már nem volt kormányfő, és most már parlamenti képviselő se. Másfél évtizedes politikai karrier ért véget, amikor David Cameron bejelentette, hogy visszaadja alsóházi képviselői mandátumát.Cameron 2001-ben került be a parlamentbe egy sziklaszilárdan konzervatív oxfordshire-i választókörzetből, és 2005-ben, 39 évesen már át is vette az akkor ellenzéki Konzervatív Párt vezetését. Egyébként a magyar származású Michael Howardtól. Cameron a Konzervatív Párt negyedik vezetője volt azóta, hogy John Major miniszterelnök a Munkáspárttól 1997-ben elszenvedett súlyos vereség után leköszönt. Gyors karrierje ezután is folytatódott: a 2010-es választások után kormányt alakíthatott a Liberális Demokratákkal, mivel a konzervatívoknak nem sikerült abszolút többséget szerezniük. Ez azonban kétes értékű rekordbeállítás volt, mivel a megelőző száz évben csak négyszer fordult elő, hogy egyik párt sem tudott a választások másnapján azonnal, biztos alsóházi többséggel kormányt alakítani. A helyzet szokatlanságát jelezte, hogy hét évtized után alakult koalíciós kormány Nagy-Britanniában.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"246759","attributes":{"alt":"2005-ben, amikor 43 évesen miniszterelnök lett","author":"TASR/AP-felvétel","class":"media-image","height":"480","title":"2005-ben, amikor 43 évesen miniszterelnök lett","typeof":"foaf:Image","width":"355"}}]] 200 éves rekord Az akkor 43 éves Cameron viszont csaknem 200 évre visszamenőleg a legfiatalabb brit kormányfőként költözhetett be a Downing Streetre, bár nem döntötte meg a korrekordot. Ezt a mai napig Robert Banks Jenkinson, azaz Lord Liverpool tartja, aki 1812-ben 42 évesen lett miniszterelnök.Cameron ugyanakkor 31 év után az első olyan konzervatív miniszterelnök volt, aki munkáspárti kormányfőt válthatott a hatalomban. Ez előzőleg Margaret Thatchernek adatott meg, aki 1979 májusában James Callaghant váltotta, majd 18 évi folyamatos konzervatív kormányzás következett Thatcher és később Major vezetésével. Gyengének tartották Cameron Gordon Brown munkáspárti kormányfőt követte a Downing Streeten 2010-ben. Minimális elvárás volt a pártjában, hogy Cameron abszolút többséggel győzze le az akkor már rendkívül népszerűtlen, politikai körökben csak mogorva skótként emlegetett Brownt, de ez nem sikerült – ezért volt szükség a koalícióra a liberálisokkal. Ezt pártja, a tory hátország véleményformáló, mélyen EU-szkeptikus „nagyvadjai” a gyengeség jeleként értelmezték. Cameron eredeti tervei között nem szerepelt a népszavazás Nagy-Britannia EU-tagságáról, sőt kifejezetten ellenezte. Ehelyett rendre azt hangoztatta, hogy „haza kell telepíteni Brüsszelből” az uniónak átadott, de a brit kormány szerint nemzetállami hatáskörbe tartozó jogköröket. Az EU-szkeptikus konzervatív jobbszárny azonban ennyivel nem érte be, és már Cameron első miniszterelnöki időszakában nyomást gyakorolt a fiatal és a vártnál halványabb választási eredmény miatt gyengének tartott kormányfőre a népszavazás kiírása végett. Öt év haladék Cameron 2013 januárjáig tudott ellenállni; akkor bejelentette, hogy a brit választóknak 2017 végéig lehetőségük lesz referendumon dönteni az EU-tagságról. Egybehangzó korabeli londoni politikai kommentárok szerint ezzel saját magának adott ötévi haladékot. Csak időnyerésre játszott, és abban reménykedett, hogy a népszavazás meghirdetése megnyugtatja a kedélyeket a Konzervatív Párt EU-szkeptikus szárnyán, másrészt a távozás lehetőségének fenyegetése erősítheti London pozícióit az uniós viszonyrendszer újratárgyalása során. Az újratárgyalási folyamat nem is zárult teljesen eredménytelenül – sikerült például megállapodásra jutni a Nagy-Britanniában dolgozó EU-munkavállalók szociális ellátásának szigorításáról. De a szabad munkaerő-áramlás korlátozásáról, amely az EU-szkeptikus tory irányvonal vezetőinek elsődleges követelése volt, Brüsszel hallani sem akart. Cameron ezután a tavaly májusi választásokon váratlanul jó eredménnyel, abszolút többség birtokában már önállóan alakíthatott kormányt. Deklarálta, hogy a tárgyalások sikerrel zárultak, Nagy-Britannia egyedi státust vívott ki az EU-n belül, és ez alapján azt javasolja a választóknak, hogy a népszavazáson a maradásra voksoljanak. A június 23-ára – a végső határidőnél másfél évvel korábbra – kiírt referendumon azonban szűk, 51,9 százalékos többséggel mégis a kilépést pártolók kerültek többségbe. Cameron másnap bejelentette távozását a kormányfői tisztségből, most pedig végleg kiszállt a westminsteri nagypolitikából.