Bűzlik az orosz gáz

Ennek most főleg politikai okai vannak, csak aztán gazdaságiak, ami igazolja, hogy a Kreml nem megbízható kereskedelmi partner. Grúziában fegyverrel, most pedig gázzal figyelmeztette Európát: bármire képes világpolitikai pozícióinak erősítése érdekében. Hasonló a szóhasználat is.

Putyin a múlt csütörtökön a nemzetközi sajtó előtt a „bűnöző ukrán vezetés“ felelősségéről beszélt, korábban Szaakasvilit nevezte beszámíthatatlannak, idegbajosnak.

Európában jelenleg mindenki a diverzifikációról (az orosz gázfüggőség csökkentéséről, alternatív források és útvonalak kereséséről), meg az energiabiztonságról beszél. De ez már sokkal több, a legkomolyabb biztonságpolitikai kérdés, mert az a tény, hogy az EU és a NATO néhány új tagállama 10-14 nap alatt teljesen összeomolhat, már világpolitika. Ha orosz gáz nélkül megszűnik a fűtés, leáll a termelés, akkor nyilvánvaló, hogy ezek az államok politikailag zsarolhatók, bármire rákényszeríthetők.

Fontos tapasztalatnak kell lennie a szlovák ruszofil kormány (és mások) számára: a bajban nem Moszkva, hanem az unió és pl. a V4-es partnerek segítségére lehet csak számítani.

Hazug az az első pillantásra reálisnak tűnő orosz követelés, hogy Kijev a gázért fizessen világpiaci árat, azaz 450 dollárt. Ez az ár túlhajtott, Moszkva ennyit szeretne kicsikarni Európától is - ezért zárta el figyelmeztetésül a csapokat - a korábbi 200-250 dollár helyett akkor, amikor az olaj ára a fél évvel ezelőttihez képest a harmadára csökkent. A pénzügyi világválság és az olajárcsökkenés együttesen súlyos gazdasági válságba sodorta Oroszországot is, s Putyin a kieső olajbevételeket szeretné a gázzal pótolni.

Gyanúsak az orosz adósságkövetelések is. A Týžden c. hetilapban olvasható legutóbbi elemzések szerint kiderült, az ukránok által vásárolt évi 50 milliárd köbméterből csak 20 milliárd az orosz gáz, 30 milliárd pedig türkmén, amelyért tavaly az oroszok csak 140 dollárt fizettek. Az az orosz állítás, hogy az Ukrajnába pumpált mennyiségben nőtt a drágább orosz gáz aránya, ellenőrizhetetlen. Hab a tortán, hogy a Gazpromnak az adósság megfizetését nem is az ukrán államtól kellett volna követelnie, hanem attól a közös orosz-ukrán vállalattól, a RoszUkrEnergotól, amelyben magának a Gazpromnak is 50 százalékos részesedése van.

Mindebből adódik: a Moszkva által mesterségesen generált gázválság az orosz befolyási övezet kiterjesztésének (visszaszerzésének) egyik eszköze. Azt igazolja, hogy jogosak például a lengyelek és a baltiak Moszkvával szembeni fenntartásai. Mert tegnap Grúzia, ma Ukrajna - és holnap? A végső tanulság: a Moszkvához fűződő viszony még nagyon sokáig meg fogja osztani az EU régi és új tagjait, Oroszország sokkal nagyobb probléma az unió számára még a Lisszaboni Szerződésnél is.