Bűvészkedés a büdzsével

Az állami költségvetés tervezete elfogadásának megvan a maga kötött koreográfiája. Először valamennyi szaktárca jóval többet igényel a lehetőségeknél, a második körben a koalíciós pártok késhegyig menő csatározásokat vívnak minden egyes fillérért, pardon, milliárdért, majd a végső határidő közeledtével „váratlanul” némi pluszpénzre bukkannak, végül a kimerültség és a lehetőségek határán mozogva mindenki kissé visszavesz az igényeiből, melynek eredményeként megszületik az év legfontosabb törvénytervezete. Ezt aztán a parlamentben ízekre szedik, majd néhány tízmillió koronát ide vagy oda csoportosítva karácsony közeledtével elfogadják, záróakkordként a kormánykoalíció pezsgőt bont, az ellenzék pedig fanyalog.

Egyelőre most is ez a menetrend, tavalyhoz képest azzal a különbséggel, hogy a kormányból időközben kibukott Pavol Rusko idén már nem telefonálta körbe az állami vállalatokat, hogy azokat a közös kalapba történő nagyobb befizetésre ösztönözze. Szerdán este így is sikerült egy bűvészmutatvánnyal hirtelen 6,2 milliárdról több mint 10 milliárd koronára növelni a még elosztható összeget, ami már elegendő ahhoz, hogy valamennyi tárca megkaphassa a prioritásainak finanszírozásához elengedhetetlenül szükséges pénzügyi keretet. A részleteket mellőzve már most egyértelmű, az MKP elégedett lehet, hiszen az általa irányított minisztériumok végül is jövőre többől gazdálkodhatnak, mint idén. Ez érvényes a földművelésügyre is, pedig az Ivan Mikloš pénzügyminiszter által nem különösebben nagyra értékelt terület eredetileg „anorexiás”, azaz alapos fogyókúrára fogott keretből gazdálkodott volna.

Az ország számára talán az a legfontosabb, hogy elhárult az ideiglenes költségvetés veszélye. Ľudovít Kaník munkaügyi miniszter beáldozása, na meg néhány (elveitől) független parlamenti képviselő helyi igényeinek kielégítése árán az év végén valószínűleg sikeresen elfogadják a büdzsé tervezetét. Nem túl hálás dolog a választások évére szóló költségvetést kidolgozni, hiszen ilyenkor az éppen aktuális kormány a hiányra ügyet sem vetve szívesen adakozik. Ivan Mikloš jogos szűkmarkúságának eredményeként azonban most csak filléres üveggyöngyök osztogatására futja, bár a jövő őszhöz közeledve megint nem leszünk híján autópálya-szakaszok ünnepélyes átadásának. Azonban a kabinet előre tekint, s az euró bevezetését tűzte ki célul, márpedig az uniós közös pénz érdekében a költségvetési deficitet egy bizonyos szint alá kell szorítanunk, s a jelenlegi adatok ismeretében úgy tűnik, ez 2006-ban már sikerülhet. Vagyis most olyan költségvetést kell felmutatni, amelyik valamivel többet juttat a polgárok zsebébe (ez a várható reálbérnövekedés ismeretében sikerülhet), miközben a kreatív könyvelési trükköket mellőzve megfelel Brüsszel szigorának is. Közel nyolc év kormányzati rutinnal felvértezve az efféle cirkuszi bűvészmutatvány is sikerülhet Dzurindáéknak, jövő ősszel pedig kiderül, hogy a nagyérdemű vastapssal vagy kifütyüléssel honorálja a produkciót.