Bugárék (fölösleges) túlórái

Persze, ne legyünk igazságtalanok, vannak kivételek, kezdhetjük mindjárt ezekkel. A kisiskolák megmentése, a Kisebbségi Kulturális Alap felállítása, a kétnyelvű vasúti táblák vagy a környezetvédelmi miniszter számos intézkedése említést érdemel. Meg számos hidas politikus, illetve Híd-jelölt ténykedése, akik komoly szakmai tiszteletnek örvendenek, főleg Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter, Ondrejcsák Róbert védelmi és Peter Krajňák oktási államtitkár, meg Ravasz Ábel kormánybiztos. Csakhogy ez inkább mind kivétel, ami erősíti a szabályt, a szabály pedig az, hogy a Smer és az SNS ott folytatta, ahol abbahagyta, semmit sem tanultak és semmit sem változtak.

A Híd nem lett a harmadik Fico-kormány belső ellenzéke, a „szakmai lovagok” ténykedése így jórészt Don Quijote-féle egyéni szélmalomharc. Žitňanská hiába hoz jobbnál jobb törvényeket, ha a maffiállami praktikák tovább élnek, Ravasz minden igyekezetét romba döntheti Kaliňák, amikor újra kriminalizálja és állami erőszakkal akarja megoldani a romakérdést (hogy elterelje a figyelmet saját stiklijeiről), Krajňák meg tehetetlenül szemléli, ahogy Danko jelöltjei lopni akarnak vagy teljesen átszervezik a minisztériumot és elveszik tőle jogköreit. És Ondrejcsák is képtelen megakadályozni, hogy a szlovák nemzeti szarkának csúfolt párt gúnynevéhez méltóan vezényelje le a hadsereg közbeszerzéseit (pláne úgy, hogy ez nem is az ő kompetenciája). És akkor Fico még mindent megfejel azzal az ötletével, hogy legyenek „tiszta” minisztériumok – ugyanaz a párt jelölje a minisztert, meg a két államtitkárt is (ez de facto Krajňák és Ondrejcsák végét jelentené, meg három minisztérium teljes SNS-es ellenőrzését).

Miközben a Don Quijoték a kormány imázsát javítják (a külföld meg a hazai szakmai közvélemény előtt), addig a kormányban való szereplés általában a Híd imázsát rombolja. Ezt csak rontja, hogy Érsek jól láthatóan nem irányítja minisztériumát – az autópálya-építéseket Stromček smeres államtitkár ellenőrzi, vasúti ügyekben meg a piac láthatatlan keze helyett gyakran Danko kapitány jól látható keze intézkedik (miközben semmi kompetenciája és köze nincs ehhez). És persze késnek az építkezések, a projektek, az uniós pénzek lehívása, meg a vonatok is.

És az egészre Bugár fölösleges többletmunkája teszi fel a koronát – érthetetlen, miért kell Kaliňák bizonyítványát magyarázni (csinálják ezt a smeresek), Dankóval Moszkvába látogatni (és az orosz parlamentben tartott beszéde után hallgatni, mint a sír) vagy Rezník közmédia-igazgató esetében 180 fokos fordulatot tenni. Vagy a nagykorrupció meglétét bagatellizálni, illetve alkalmatlan politikai jelölésekkel (Közbeszerzési Hivatal) lejáratni a pártot. Ezzel a politikával nagy eséllyel lemorzsolódnak a kormánykoalícióba lépést még megemésztő támogatók is.

A 2016-os kormányalakítást az azóta eltelt csaknem két év tapasztalatai mellett a nemzetközi fejlemények is erősen megkérdőjelezik. Az ugye mára eléggé megmosolyogtató, hogy a standard pártok stabilitást garantáló kormánya a szélsőségek megfékezéséhez kell. Ugyanis a „standard” pártok egyike (Sieť) nagyon gyorsan darabjaira hullott, a stabilitás a kormányválságok, belső ellentétek, sajtón keresztüli üzengetések miatt illuzórikus ábrándnak bizonyult, a szélsőségesek meg erősödtek és nem gyengültek…

A németországi és csehországi helyzet azt mutatja, hogy nem dől össze a világ, ha esetleg a választások után hónapokig nem alakul kormány, vagy esetleg előrehozott választásokat tartanak. Pedig ott is, mindkét országban bejutottak a szélsőségesek a parlamentbe, lenne mire hivatkozni. A cseh példa azt is mutatja, hogy ha valaki elutasítja a Babišsal vagy a pártjával való együttműködést, az nemcsak a választások előtti kampányban lehet érvényes, hanem még hónapokkal a voksolás után is…