Búcsú az indián nyártól

Érdemes a pozitív élményeket elraktározni, hogy jobban bírjuk a nehezebb időszakot. Ez a hazai gazdaság nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ugyan nem mindenki érzi, ám idén évek óta nem látott ütemben nőnek a fizetések, ami növeli a lakosság vásárló- és hitelfelvevő kedvét, az infláció – kimondani is szép – nulla százalékon ragadt be, és a bátrabb hazai fogyasztásnak köszönhetően idén több mint 20 ezerrel bővül a foglalkoztatottak száma. Nos, ennyi volt a vénasszonyoknál elegánsabban hangzó indián nyárból, azaz a pozitív hírekből. A folytatás kevésbé lesz lelket melengető, mert máris komor fellegek gyülekeznek az Európai Unió gazdasága egén. A napokban tették közzé, hogy az unió motorja, Németország csúnyán fékez: júliushoz viszonyítva augusztusban az ipari termelése 4 százalékkal zuhant vissza, ezen belül az általános gépgyártása közel 9 százalékkal csökkent – mindkét mutató felülmúlja a legpesszimistább előrejelzéseket. Ilyen visszaesésre csak a gazdasági válság legsötétebb évében, 2009 elején volt példa.  Mondhatnánk, mi közünk hozzá. Fájdalom, de nagyon sok, mivel a szlovák kivitel bő egy ötöde irányul a német piacra, és ha a szintén hallatlanul erős német kötődéssel bíró Csehországra – második legfontosabb piacunkra – gyakorolt hatást is hozzászámítjuk, akkor máris világossá válik, hogy a termelés és a megrendelések visszaesése ugyancsak fájdalmasan érinti az itteni autó- és abroncsgyártást, az általános gépgyártást, továbbá a kohászatot. A felsoroltak voltaképpen Szlovákia iparának gerincét adják, és munkahelyek százezrei kötődnek hozzájuk. A fejleményeket sokszor csak utólag tisztán látó elemzők azzal nyugtatnak, egyetlen havi rossz adatból nem szabad kiindulni, különben is, eltart néhány hónapig, míg hozzánk is begyűrűznek a negatív hatások. Ami igazán zavaró, hogy Németország a tartós pénzügyi, gazdasági viharban egyfajta igazodási pont, a költségvetési fegyelem és a fellendülés példaképe, s most tessék, a második negyedévben már a német gazdaság is stagnált, a Lufthansánál meg a vasútnál sztrájkhullámok söpörnek végig. Az egész eurózóna egy helyben topog, a valamikor virágzó Olaszországot agyonnyomja az államadósság, Franciaország még véletlenül sem képes elfogadható szintre lefaragni az államháztartás hiányát, az egykoron példásan fejlődő, mára a Nokia bukását nehezen viselő Finnországot pedig pénteken kitették a hitelminősítők a legmagasabb osztályzatú, az ún. AAA kategóriából.  Mindebből az következik, hogy Szlovákia jövőre sem éri el az egészséges 3 százalékos növekedési ütemet, az ideinél kevesebb új munkahely létesül, a bérfejlesztés megreked. Úgy tűnik, mire a 2008 ősze óta húzódó gazdasági válságból lassan kilábalna a fejlett világ (minket is beleértve), újra jön egy átmeneti lefékeződés,majd ismételten bizakodóvá válik a hangulat, hogy aztán megint valami sötét felhő érkezzen (most az orosz–ukrán krízis képében). A szelíden simogató vénasszonyok nyara után jönnek a zordabb napok.