Buborék

Szomorkodhatunk rajta, rajongva egyetérthetünk, vagy megvonhatjuk a vállunkat – azzal a tudattal, hogy azért az ország, amit a többség csak virtuálisan vagy a tévéből ismer, igenis messze van, biztos távolságban, mi pedig megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ismét, ezredszer-milliomodszor is eljátsszuk a fotelspecialistát, mert nincs következménye annak, ha véleményt alkotunk a dologról. De ez a világ már elmúlt.

Az USA bizonyos értelemben egyfajta Petri-csészéje a világnak. Egy olyan kommunikációs nagyhatalom, amely folyamatosan fortyog, bugyborékol, mint az üst a boszorkányok konyhájában. A Rambo 3 és a Chicago Bulls feliratú széldzseki mellett pedig átszivárognak a világ társadalmi folyamataiba az ottani, sajátos zárványokból és mikroközegekből származó változások, viták, ellentétek. A világ átveszi és saját magára alkalmazza ezeket, közvetve és közvetlenül is. Az például, hogy George Floyd nyakán nyolc percig térdelt egy rendőr, nem a felvétel nyers brutalitásáért lett világraszóló ügy, és nem is azért, mert a világon mindenki tisztában van az amerikai rendszerszintű rasszizmus problémakörével.Hanem azért, mert az emberek rájöttek: az ügy által feltett és felvetett kérdéseket bizony a saját társadalmuk kapcsán is fel lehet vetni. Így lett a Black Lives Matter világméretű mozgalom, és generált óriási vitákat nemcsak mondjuk az Upper West Side-i kávézókban vagy egy amerikai középnyugati krimóban, hanem mondjuk egy felső-csallóközi kocsmában is.

Donald Trump és a most az érte síkra szálló, holdkórosokból álló QAnon mozgalom pedig ugyanezen az úton jár. Ott tartunk, hogy a nagy amerikai társadalmi vita és konfliktus Trump tevékenységével kapcsolatban, a hatalomra jutása mögött álló társadalmi folyamatok és az amerikai zárványokban, elborult közösségekben és az internet legsötétebb bugyraiban megszülető elmebetegségek kifröcsköltek Európára, Szlovákiára, immár nálunk is rezonálnak, összemosódva az itt meglévő társadalmi sajátosságokkal, folyamatokkal, és természetesen a futóbolondok szunnyadó összeesküvés-elméleteivel, katalizálva azokat, felerősítve a hangjukat.

Így jön létre az a disszonáns állapot, amelyben a szlovákiai, alapvetően ruszofil és erősen Amerika-ellenes szélsőjobb-konteós közeg tapsikolva örült az Amerika elsőbbségét hirdető Trumpnak, és ugyanígy tapsikol most a QAnon őrültségeinek, valamint a demokrácia és az amerikai intézményrendszer egyik legfontosabb alappillérét jelentő Capitolium megtámadásának. És ahogy az lenni szokott, mindezt magáévá is teszi.

Az Egyesült Államokban a düh buborékját már akkorára fújták, hogy bármelyik percben kidurranhat. Ezt a buborékot nálunk is fújják szorgos szájak, melyek nem tudnak belenyugodni, hogy a társadalom sokkal bonyolultabb és érzékenyebb szerkezet annál, mint ahogy ők azt hagymázas álmaikban elképzelik, és csak úgy működhet és szolgálhatja az emberek javát, ha betartjuk a demokrácia szabályait. A kérdés csak az, hogy ha ez a lufi nálunk is kidurran egyszer, lesz-e még, aki összetakarítson.