Újra meg újra felvetődik, hogy megfordítható-e még a brexit, de valójában csak addig volt létjogosultsága ennek a kérdésnek, amíg Theresa May be nem nyújtotta az exit-kérvényt, vagyis hivatalosan elindította a kilépési eljárást. Magában az eljárásban kevés dolog van szabályozva, de azt világosan kimondja, hogy két év után viszlát. 2019 márciusában lejár az idő.
Ennek fényében érdekes, hogy a brit Munkáspárt – végre – eljutott oda, hogy akár egy újabb népszavazást se tartson ördögtől valónak. Annál is inkább, mert az első brexitnépszavazás is csupán véleménynyilvánító volt, tehát a parlamentet nem köti.
Miről szólna egy második referendum? Vajon arról, hogy még mindig ki akarnak-e lépni a britek, vagy inkább már maradnának – ez tehát az első népszavazás megismétlése lenne. Vagy arról is szólhat, hogy „ilyen” kilépési feltételek mellett akarják-e a brexitet. Utóbbi nehezített feladvány, hiszen egyrészt még mindig nincsenek meg a kilépési feltételek, ezekről az elmúlt két év alatt sem tudott megegyezni az Európai Unió és London. Továbbá közjogi szempontból mi következne, ha a nép az mondaná, ilyen feltételekkel nem akarja a kilépést? Ebben az esetben maradhatna is Nagy-Britannia, vagy a népszavazás más kilépési feltételek kialkudására kötelezné és még szerencsétlenebb helyzetbe hozná a brit kormányt? Felsorolni is bonyolult a kérdéseket, nem még választ találni rájuk.
Nagyjából annyi világos, hogy a Theresa May által a múlt héten Salzburgban ismertetett brit kilépési terv (az ún. chequersi egyezmény) több okból is teljesen elfogadhatatlan az EU számára. Ez persze nem volt meglepetés a birtek számára sem, csak annyira lefoglalta őket a hazai kompromisszum megtalálása, hogy mire ez sikerült, belefáradtak, és az EU-val már nem maradt sem erő, sem mozgástér a további kompromisszumkeresésre. Brexitzsákutcában May és a Toryk, visszafordulni pedig nem akarnak.
Éppen ezt látta meg a Munkáspárt, amely a politikai logika mentén reagált és végre szalmaszálat nyújt a kiábrándult maradáspárti szavazóknak. Még mindig két lehetőségük maradt a tiszta megoldásra: vagy tényleg jöhet az új brexitnépszavazás, vagy pedig az előrehozott választás, azzal, hogy az a bentmaradásról szólna.
Egy nagy bökkenő azonban még van: a kilépési eljáráson nincs hivatalos stop gomb. Ha egyszer elindították, akkor elvileg így vagy úgy, de végigmegy. Magyarán: csak a többi huszonhét EU-tag teljes egyetértésével lehetne elkerülni a kilépést és visszafogadni a tékozló briteket. Vajon milyen feltételekkel mennének ebbe bele a tagállamok? Világos, hogy a britek nem úszhatják meg ingyen ezt a kétéves kalandot, nem lehet csak úgy visszafordulni ezzel a lóval – hiszen ez a többi tagállam számára sem lenne jó üzenet.
De még itt sem tartunk. A Munkáspárt őszi kongresszusa hozott fordulatot, most meg kell várni, hogy a Tory-kongresszus után mi lesz a May-kormánnyal, illetve a kilépési stratégiával.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.