Brexit: elkezdődött a visszaszámlálás

A jelenlegi állás szerint a hivatalos kilépésre március 29-én kerül sor, de a feleknek már október végére elő kell állniuk a kilépési egyezménnyel és az EU és Nagy-Britannia brexit utáni kapcsolatát leíró politikai deklarációval, melyeket még az EU-tagországok és Nagy-Britannia parlamentjének is ratifikálniuk kell. Viszont ha az utóbbi másfél év eseményeit nézzük, most már több mint kérdéses, hogy a felek közös nevezőre jutnak-e ilyen rövid idő alatt.

A brit népszavazás óta két brexit-alternatíváról beszéltünk: az úgynevezett „puha” és „kemény” brexitről. A „puha” azt jelentené, hogy Nagy-Britannia ugyan kilép az EU-ból, de az egységes piacnak (más néven belső piac) tagja marad. Ezzel az ország helyzete gazdasági szempontból szinte változatlan maradhatna, továbbra is a megszokott módon kereskedne az EU-val, összhangban a vonatkozó uniós szabályozással és joggal. Vagyis gyakorlatilag a brexittel sem változna sok minden, az esetleges sokkhatás valószínűleg elmaradna.

A tagság azonban azzal is járna, hogy továbbra is be kellene tartani mind a négy uniós szabadságjogot: a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásának biztosítását. A britek számára a legérzékenyebb pont a személyek, vagyis a munkaerő szabad áramlása. Aki követte a brexit-kampányt, tudja, hogy annak fő eleme a migráció megállítása volt, ami ebben az esetben főként a kelet- és közép-európai bevándorlók visszatartását jelenti. A brexit-kampány fontos része volt még a brit jogalkotási szabadság és a kereskedelmi kapcsolatok feletti teljes körű döntés visszaállítása. Mindez egy „kemény brexittel” nem lenne lehetséges.

A másik tábor a „kemény brexitet” támogatók csoportja, akik teljes elszakadást akarnak. Ez azt jelenti, hogy az EU-tól mind jogilag, mind pénzügyileg, mind kereskedelmi szempontból függetlenednének. Ez a tábor ellenzi, hogy az EU bármilyen módon beleszóljon a brit jogalkotásba, és ellenzi a vendégmunkások korlátlan beáramlását. Továbbá nem kíván a közös uniós költségvetéshez hozzájárulni, és saját maga akarja alakítani az EU-n kívüli kereskedelmi kapcsolatokat. Mind az EU-, mind a szabad piaci tagságot ellenzi – ez azonban olyan veszélyeket rejt magában, amelyek hatása most beláthatatlan.  

Nagy-Britannia gazdaságilag jelentősen függ az EU-tól, hiszen eddig London volt annak pénzügyi központja, emellett a brit export 43%-a az EU-ban landol. A „kemény brexit” azt jelentené, hogy a bankok elveszítenék úgynevezett „útlevelüket”, és már nem szolgálhatnák ki uniós üzletfeleiket. Az export-import termékekre hirtelen tarifák és vámok lennének kivetve, ezzel jelentősen megnövelve mind az eladási árat, mind az előállítási költségeket. Szakértők szerint ez évtizedekig tartó gazdasági hanyatlást eredményezhet, elsősorban a kilépő országban.

De nemcsak gazdasági vonzatai vannak ennek a brexit-tervnek.

A távozás a határok visszaállításával járna, ami vonatkozik az Ír-szigetre is. A legfőbb gond, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság között vissza kellene állítani a határellenőrzést, ami gazdaságilag is súlythatná az északi területet, emellett pedig felboríthatja a nagy nehezen kivívott békét. Mindezzel nagyon is tisztában van Nagy-Britannia, így az egyik fő tárgyalási pont számára a határmentes övezet megtartása.

A hangsúlyos pont tehát nem az uniós tagság megtartása, hanem az, hogy az ország teljes jogú tagja marad-e a belső piacnak, vagy sem.

A tagság előnyeit sokszor magától értetődőnek vesszük, ezért sokan még mindig nem eszméltek rá, hogy ezek elvesztése milyen következményekkel jár. A brit tárgyalók fő igyekezete arra irányul, hogy a tagságból származó bizonyos előnyöket – például a szabadkereskedelem – megtarthassák; az EU azonban egyelőre nem enged ezen a téren, hiszen sokan úgy látják, hogy ha egy ország a tagság előnyeit akarja élvezni, akkor azért áldozatot is kell hoznia.

Sokat halljuk, hogy mindkét fél egy „fair” brexitet akar, azt azonban, hogy mi az, ami mind az EU, mind a britek számára igazságos, már annál kevesebbszer hangoztatják, hiszen ilyen alternatívát egyelőre senki sem talált.

Egy biztos, az idő sürget, és egyre valószínűbb, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót.

Rácz Orsolya

A szerző kül- és biztonságpolitikai elemző.