Bővítés és kételkedés az Európai Unióban

Ezzel szemben a holland kormány június 21-én 54 hatáskört nevezett meg, amelyeket nemzeti szinten kíván tartani. Bár a holland külügyminiszter megnevezte azokat a területeket is, ahol további integráció szükséges az EU-n belül – pénzügyi reguláció, energetika, klímaváltozás, migráció –, a holland lista EU-minimumnak nevezhető. Frans Timmermans külügyminiszter nyíltan fogalmazott: az idő túlhaladta az „egyre szorosabb uniót”. Ez a frázis a Római Szerződésből való, még 1957-ből, a hat aláíró egyike Hollandia volt. Ha összevetjük, mit tartanának nemzeti hatáskörben a hollandok, és hol szorgalmazzák a további integrációt, egyértelművé válik a szándék: gesztusokat gyakorolni az egyre több euroszkeptikus, elsősorban konzervatív polgár felé. Nemzeti hatáskörben maradna az adóharmonizáció (a legfontosabb pont, és álláspontjukkal a hollandok koránt sincsenek egyedül), továbbá a pártok finanszírozása, vagy a hírhedt és nevetséges szabályozási terv elutasítása, hogy az olívaolajat tilos kancsóban kínálni az éttermekben. Viszont nem ellenzi az EU-integráció mélyítését olyan kulcsfontosságú területeken, mint a pénzügyek vagy az energetika. Mindez nem csoda. A felmérések szerint a hollandok immár 39%-a kilépne az unióból. A holland gazdaság recesszióban, és a német „csodafegyver”, az uniós megszorítások további alkalmazása csak növelheti a konzervatívok kétkedéseit. Úgy tűnik, a brit és a holland konzervatívok is elsősorban a német hegemóniájú EU-tól tartva ellenzik a további integrációt. A hajó elhagyása azonban csak elősegítené azt, amitől tartanak, hiszen a hagyományos brit–holland szövetség, no meg Franciaország volt az ellensúlya Németországnak Európa történelmében. A kétkedők fontolóra vehetik az EU-maximum és -minimum közti ellentmondást. Ha az EU egy süllyedő hajó, akkor miért van annyi új jelentkező a beszállásra? Ráadásul az újonnan jövők pontosan tudják, mivel jár a szétcsúszás, friss tapasztalatok a Balkánon, a Baltikumban vagy Kelet-Európában. Horvátország már illúziók nélkül érkezik, józansággal és fájó emlékekkel: mihez vezet a Balkánon a „mindenki saját maga”.