Bolgár párhuzamok

Bulgária azok közé az országok közé tartozik, amelyek ugyan közel vannak, de mégsem fordítunk rájuk különösebb figyelmet (tisztelet a kivételnek). A hó eleji előrehozott parlamenti választások viszont kimondottan érdekes tanulságokkal szolgálhatnak a szlovákiai politika jövője iránt érdeklődőknek is. Egyrészt ott van a „győztes” Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) példája. A GERB 2009 és 2013 között kormányon volt, de röviddel a ciklus lejárta előtt széles körű, gazdasági okú tüntetések miatt távozniuk kellett.

2013-ban az előrehozott választásokon 30,5 százalékot szerezve ugyan ők maradtak a legerősebb párt, azonban egy másik koalíció jött létre a szocialisták vezetésével, szűk többséggel. Ez a kormány viszont csak egy évet élt túl, idén ismét előrehozott választásokat kellett kiírni. A GERB megint nyert, ezúttal 32,7 százalékkal, de a jelek szerint nem talál majd koalíciós partnereket, maximum külső támogatókat, és kisebbségi kormányt kell alakítania. A helyzet több szempontból is párhuzamos tehát a szlovákiaival, igaz fordított politikai előjelekkel (jobb–bal téren). Viszont nálunk ma mindenki biztosra veszi, hogy ha a Smer nem tud ismét önálló kormányt alakítani, valamelyik jobboldali párt tutira beáll mellé a koalícióba. Bulgária azt mutatja, hogy ennek nem kell tutinak lennie, a GERB kisebbségi kormánya recept a sikertelenségre, és ez a Smerrel sem lenne másként. De vajon a szlovák jobboldalnak lesz elég bátorsága kipróbálni a bulgáriai receptet? 

Másrészt történelmi sikert, 14,8 százalékot ért el a helyi török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (HÖH/DPS). A muszlimok képviseletét ellátó párt – merthogy arrafelé ezt jelenti a török szó – 1990 óta bent van már a parlamentben, igazán sikeressé azonban azután vált, hogy megpróbálta magát népszerűvé tenni a többségi lakosság körében is. A párt már csak annak okán sem lehet tisztán etnikai, hogy az olyan pártokat az alkotmány tiltja; de a HÖH/DPS vezetése is kimondottan célként jelölte meg a szavazóbázis diverzifikálását. Ennek sikeressége azon is látszik, hogy a párt választói az Európai Parlamentbe például 2009-ben és 2013-ban is egyaránt szavaztak be törököket és bulgárokat a párt listájáról. 

Végezetül, egész röviden, ott van a szélsőjobbos Ataka, amely lefelezte támogatóinak számát, és alig ugrotta meg az ott 4 százalékos küszöböt. Az Ataka története is inkább a szlovák szélsőjobbéra hasonlít: erősebb és gyengébb periódusok váltják egymást, pusztán a roma- és törökellenességre ott sem sikerült tartós és stabil politikai tőkét építeni. Felénk az SNS és frissebben Kotlebáék története is ilyesféle hullámzást mutat, az SNS most szintén a 4 százalékos zónában van, de itt feljebb a küszöb. 
Bulgáriára tehát érdemes figyelni, politikai tere ugyanis hasonlóbb a miénkhez, mint azt elsőre gondolnánk. A párhuzamoknak persze megvannak a határai, de különösen a kisebbségi kormányzás ötletének terén mégis elgondolkodtatóak.