Bizonytalan kilátások

A 2006-os választások eredményeivel összevetve (akkor a Likud 12, az Iszrael Beitenu 11 mandátumot szerzett ) a jobboldal látványosan előretört. Nincs ebben semmi meglepő, a háborús légkörben a biztonsági kérdésekre fókuszáló, kemény fellépést ígérő és a kompromisszumokat elutasító retorikának, illetve a palesztinokkal szembeni ellenséges érzésekre hivatkozó xenofób propagandának megnövekszik a befogadókapacitása.

A zsidó állam történetében a legnagyobb múltra visszatekintő baloldali Munkapártot néhány hónapja még a jelentéktelenségbe süppedés fenyegette. A pártvezető, egyben védelmi miniszter Ehud Barak háborús szerepvállalásának köszönhetően a párt elkerülte a totális bukást, ám a gázai tűzszünet meghirdetése után ismét esett a támogatottsága. A negyedik hellyel és a 13 mandátummal a párt történelmi mélypontra jutott.

A Kadima elnökének, Cipi Livninek sikerült szavazatokat elszippantani a baloldali erőktől, illetve mozgósítani a voksolás iránt közömbös fiatalok egy részét. Kormányalakítási mozgástere azonban elég szűkre szabott.

A pártvezetőkkel folytatott megbeszélések után az államfő a legjobb koalíciós kilátásokkal bíró listavezetőt bízza meg a kormányalakítással. Három szempontot mérlegel: mely párt szerezte a legtöbb mandátumot; a jobb- vagy a baloldal az erősebb az új kneszetben; mely potenciális kormányfőjelöltet támogatja a legtöbb honatya. A választásokon 65 széket szereztek a jobboldali erők, 55-öt a baloldal, de ebben benne van a három kis palesztin párt 11 mandátuma is, amelyek a gázai háború miatt valószínűleg nem támogatják Livnit. Tény, a Kadima már a választások előtt is udvarolt a fasisztoid Iszrael Beitenunak, egyik vezető tisztviselője úgy nyilatkozott a „valójában nem is jobboldali pártról”, hogy Lieberman pragmatizmusát emelte ki, akinek feltétlenül helye van a Kadima vezette koalícióban. Livni közben Netanjahut is felszólította, csatlakozzon egy általa vezetett egységkormányhoz. A Likud-vezető számára minden bizonnyal nem ez lesz a legkézenfekvőbb alternatíva. Természetesebbnek tűnik egy jobboldali koalíció megalakítása a szélsőséges világi és ultraortodox erőkkel, még ha ezek torzsalkodnak is egymással.

Elméletileg többféle koalíció is lehetséges, de a gyakorlatban aligha van mód egy szélsőjobbtól mentes kormány megalakítására. A szélsőjobb erős kormányképviselete megnehezíti az Izraelt alapvetően érintő gazdasági kihívások orvoslását. A zsidó állam biztonságával és az izraeli–palesztin viszonnyal összefüggő kérdések szélsőséges megközelítése pedig nehezen lesz összeegyeztethető Obama új Közel-Kelet-politikájával, a nemzetközi közösség számára elfogadható kurzussal. Ezért lehet, hogy a keddi voksolás eredményeiben kódolva van az újabb előrehozott választás. (Malinák Zsolt)