Bizalmatlanság és bizonytalanság

Azt mondták: minek? Már tudjuk, a magyarlakta járásokban az átlagosnál alacsonyabb volt a részvételi arány. Ez persze nem azonos a magyarok részvételi arányával, de... 2010-ben a 14 járásból 7-ben a részvétel felülmúlta az országos átlagot – szlovák politológusok akkor a fegyelmezett magyarokról zengedeztek. 2012-ben már csak két járásban, most pedig már csak egyben volt magasabb a részvételi arány az országosnál, egy pedig megközelítette. Kijelenthetjük tehát, hogy részben mi, választópolgárok is leszerepeltünk. Persze voltak előjelek. A Fórum Intézet tavalyi felméréséből kiderült, hogy a magyarok 27%-a nem biztos, hogy szavazni fog, s konkrét pártot csak 53%-uk nevezett meg. A fennmaradó 47%-ból 21 újra megerősítette, nem biztos, hogy választ, 26% (minden negyedik magyar!) pedig nem tudta, hogy kit választana. Egy évvel a választások előtt ez még akár normálisnak is tűnhet, hiszen még nem indult be a kampány, ami gerjesztően hat a választási preferenciák kristályosodására, de összehasonlítva a korábbi felmérésekkel, ezek a számok mégis nagymértékű, s időbelileg nemhogy csökkenő, hanem inkább fokozódó bizonytalanságról árulkodtak. A bizonytalanság persze bizonyossággá alakulhatott volna, de ma már látjuk, hogy van egy olyan választópolgári állapot, amelyet joggal nevezhetek biztos bizonytalanságnak. Vannak, akik csak abban biztosak, hogy bizonytalanok. Mert bizalmatlanok. A felmérésből az is kiderült, hogy fokozódott a politikusok iránti bizalmatlanság. Szlovák politikusban csak minden ötödik magyar bízik, magyarországi politikusban nagyjából minden negyedik. Szlovákiai magyar politikusban többen, a válaszadók 40%-a. A többiek senkiben. S most mindegy, hogy miért. Mert ha nem bízom, akkor nem hiszem el, hogy a dolgok jól alakulhatnak, s ha nem hiszem el, akkor apatikussá válok a választások iránt. Nem ez a járható út, de ez van. Persze van itt egy alapvető bizonytalansági és bizalmatlansági tényező. A magyarok többsége ma még nem akar szlovák pártra szavazni, de az MKP és a Híd politikájával sem tudnak teljesen azonosulni. A Híd sokaknak már nem magyar, az MKP pedig „túl” magyar, mert Magyarország-orientált. Amíg ez így marad, a szlovákiai magyarok és politikusaik csak veszíteni fognak.