Beneš elnök, a népirtó

Azokra az elnöki rendeletekre, amelyek alapján a II. világháború után mintegy hárommillió németet telepítettek ki az akkori Csehszlovákiából, a szlovákiai magyarok tízezrei pedig munkaszolgálatosként Csehországba, illetve mások a lakosságcsere címén Magyarországra kényszerültek. Ausztriában és Csehországban is belpolitikai viharokat gerjesztenek most a dekrétumok. Wolfgang Schüssel kancellár csütörtökön még jóformán be sem fejezte nyilatkozatát, hogy Temelín és a dekrétumok nem akadályozzák Csehország uniós csatlakozását, amikor a parlament alsóháza felszólította kabinetjét: kezdjen határozott tárgyalásokat Prágával a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezéséről. Prága a bécsi parlament határozatára nem adott egyértelmű választ, ami jelzi, hogy a kérdést nem mindenki ítéli meg egyformán. „A dekrétumok törvényes vitatémát képeznek” – nyilatkozta Aleš Pospíšil külügyi szóvivő. Szerinte a témát először szakértőknek kellene megvitatniuk, s a politikusok majd csak azt követően ülnének tárgyalóasztalhoz. Libor Rouček kormányszóvivő kijelentette, hogy „a beneši dekrétumok már nem jelentenek nyitott kérdést, mert kihúnytak”. A cseh parlamenti pártok képviselői is visszautasították az osztrák követelést. „Botrányos, és támadást jelent Csehország jogfolytonossága ellen, megkérdőjelezi Európa II. világháború utáni elrendezését. Ezt a követelést egyetlen cseh kormány sem fogadhatja el” – ismételte meg a szokásos cseh álláspontot Jan Zahradil, a Polgári Demokratikus Párt árnyékkülügyminisztere. Ugyanakkor a konzervatív Lidové noviny pénteki kiadásában egy majdnem egész oldalas írást közölt, amelyben Petr Placák történész, író megállapítja: ha Benešnek a szudétanémet-kérdés rendezésében a II. világháború után hangoztatott álláspontját az emberi jogok mai értelmezése szerint ítélnénk meg, akkor a volt csehszlovák államfő tettei népirtásnak minősülnének, amiért Szlobodan Milosevicshez hasonlóan ő is nemzetközi bíróság elé kerülne. „A németkérdés beneši rendezése hideg fejjel átgondolt politikai döntés volt a cseh föld német elemtől való etnikai megtisztítására egy olyan időben, amikor erre egyedülálló lehetőség kínálkozott. Ezt a lehetőséget a fanatizált német kisebbség jelentős része által támogatott náci megszálló rendszer kegyetlensége, a Nyugat nem egészen tiszta lelkiismerete, s – elsősorban – a sztálini Oroszország birodalmi étvágya és Közép-Európa hatalmi bekebelezése teremtette meg” – írja Placák. Szerinte Beneš politikáját az sem menti, hogy a németek kitelepítésével az események súlya alatt a nyugati demokráciák is egyetértettek azzal a feltétellel, hogy „rendezetten” kell lezajlania. A szerző idézi Beneš több kijelentését, amelyben a volt államfő nyíltan hangoztatja: ki kell használni a háború utáni helyzetet, és Csehszlovákiát meg kell tisztítani a németektől és a magyaroktól. „Értsd tehát: nem a bűnösöket kell igazságosan megbüntetni, hanem bizonyos etnikai csoportot kell likvidálni” – összegzi Placák Beneš kijelentéseit. Hosszáteszi: Beneš felelősséget visel azért is, hogy a német és a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat a háború után megfosztották elemi emberi és állampolgári jogaiktól is. Hogyan hangzana tehát a bírósági ítélet, ha az emberi jogok mai értelmezése szerint kellene döntenie Beneš ügyében a testületnek? „Úgy vélem, hogy Beneš államfői tisztsége, részesedése a minél nagyobb számú német állampolgár kitelepítésének keresztülvitelében, a német kisebbségnek törvényen kívülre helyezésében, tevékenysége, annak indokai, amikor a nyilvánosság előtt beszélt a németkérdés likvidálásáról Csehszlovákiában, teljesítik a népirtás lényegét, úgy, ahogy ezt a bűncselekményt az ENSZ 1948. december 9-én elfogadott egyezménye rögzíti” – zárja írását Placák, aki szerint Beneš a németek kitelepítésével egyszer s mindenkorra meg akarta oldani a cseh–német együttélés itteni problémáját. Az osztrákok követeléséhez fűzött kommentárjában pedig a Lidové noviny leszögezi: a beneši dekrétumokról folytatott vita lezárható lenne egy szimbolikus nyilatkozattal, ha azt megelőzően a németek és az osztrákok kinyilvánítanák, hogy ez nem teremt alapot semmiféle vagyoni követelésre. Schüssel, valamint Gerhard Schröder német kancellár ezt talán keresztül is tudná vinni, de a cseh oldalon ez nehezebb lenne, mert Prágában lassan már az alkotmány részének tekintik ezeket a modern Európában nem szalonképes dekrétumokat – véli az újság.

A szerző prágai munkatársunk