Bénázó szlovák ellenzék

Bőszen hirdetik is, milyen kottából játszanak (együttműködés, kormányváltás), ám képtelenek összehangolódni, mert harsány, olykor hamis szólamokkal igyekeznek magukra irányítani a reflektorfényt, így azonban gyengítik a közös produkció létrejöttének esélyét.

Néhány hónapja a PS/Spolu felajánlotta Andrej Kiska Za ľudí pártjának, hogy lépjenek koalícióra, ezt a volt államfő visszautasította, majd hatpárti ellenzéki választási lista felállítását indítványozta. Indoklása szerint azért, hogy lehetőleg egyetlen olyan voks se vesszen el, melyet az ellenzékre adnának. Nem elég a választást megnyerni, kellő programmal felvértezett koalícióként parlamenti többséget kell szerezni. Ehhez pedig minden szavazatra szükségünk lesz – érvelt Kiska. Múlt csütörtökön viszont ő jelentette be, hogy hamvába holt a terve, mert a KDH nem hajlandó beállni a sorba. Ez érthető is, hiszen vezetőjét, Alojz Hlinát már eddig is sok bírálat érte amiatt, hogy konzervatív pártja a liberális ellenzékkel szövetkezik. Pedig az érintettek kezdettől fogva hangsúlyozták: egymás értékrendjét tiszteletben tartva igyekeznek megkeresni a közös nevezőt, amely akár a remélt közös kormányzás alapját is képezheti.

Nemcsak egyik ádáz ellenfelük, Štefan Harabin igyekszik riogatni a nyilvánosság hiszékeny, meglehetősen népes részét e közeledés állítólagos következményeivel, hanem lehetséges partnerük, Igor Matovič is harsány magánszámokat ad elő, a Smert és az ellenzéket egyaránt szidva. 
Richard Sulík egy ideig magabiztosan hangoztatta, hogy az általa vezetett SaS egyedül indul a februári választáson, viszont a belső viszályok miatt megcsappant a párt támogatottsága. Nyilván emiatt hirtelen négypárti (PS/Spolu, Za ľudí, SaS) közös listát javasolt, amit Kiska csípőből kilőtt, azt állítva: csak a hasonló világnézetű pártok együttműködésének van értelme és szavazatokat gyarapító hatása, vagy pedig egy hatpárti ellenzéki blokk összegründolásának.
Ezzel persze saját állítását is megcáfolta, hiszen ezt a tákolmányt nem heterogén társaság alkotná, vagyis nem hasonlítható össze a több mint egy évtizede létrejött SDKÚ modelljével, amelybe jobbközép pártok tömörültek. 

Boris Kollár kivár a mostani sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó ellenzéki nyilatkozatok és önző törekvések dzsungelében. Feltehetően abban bízik, hogy a Sme rodina a voksolás után a mérleg nyelve lehet az új kormánykoalíció összetákolásakor, ami a jelenlegi állás szerint nem lesz egyszerű feladat.

Mindeközben a felmérések szerint a Smer szilárdan tartja vezető pozícióját. Jórészt azért, mert hívei még mindig inkább Robert Ficónak hisznek, mint a döbbenetes tényeknek, melyek a Gorilla- és a Kočner-ügyből zúdulnak a baloldali tömörülés több vezetőjére és a párt holdudvarára. Mások meg inkább Peter Pellegrinit támogatják, de ők is a táboron belül.

Minden számottevő felmérés alapján alig száz nappal a voksolás előtt a jelenlegi legerősebb kormánypártnak áll a zászló.

Így maradhat ez február után is, ha a gyámoltalan és önző ellenzékiek nem tudatosítják, valójában kiket kell legyőzni.

Sok idejük már nincs arra, hogy ennek megfelelően cselekedjenek. Pedig csak így szerezhetnék meg az egyelőre bizonytalan polgárok bizalmát. Ha ez nem sikerül, akkor mindannyian felelősök lesznek a nacionalista és populista pártok térhódításáért.