<p>Kitörhet bármiféle botrány Magyarországon – szaúdi focis vagy azeri fejszés –, a reakciók rendje unalmasan kiszámítható. Az első mindig a villámsebes felhördülés, indulat, hisztéria: döbbenetes, mondjanak le, mielőtt tönkretennék... mit is?</p>
Baltára éhségsztrájk
Az ország ugyanis – köszöni szépen, de ezektől függetlenül is – eléggé rosszul van, régóta. Más okokból, de ezzel a háromig számolni képtelen mentalitással valóban összefüggésben.
Az örményölő baltás azeri év embere sztorija elsőre is sokkoló volt, ám ilyesfajta hibákkor sosem állunk meg egy pillanatra, gondolkozunk egy kicsit, mi lehet itt a dolgok hátterében; kivárás, elemzés helyett tombolás indul a politikailag elkötelezett, vakságig elfogult táborokban. Történjék akármi, mutasd fel Orbán/Gyurcsány fejét és járd a harci táncot. Nem lehetne először nevetni egyet a nevetséges dolgokon? Éhségsztrájkoló oligarcha, még magát is kicselező futballkormányfő. (Koplalva demonstráló milliárdos legfeljebb börtönben hiteles; különben is: Orbánra jobban ráférne a böjt, hatalmilag is.)
Mosoly helyett tehát düh van, abból kiindulva viszont torzul az ítélet. Azeri baltás kiadatás? Figyeltem a neten Török Gábor politológus körülőrjöngését: bárki próbál érveket, jelenségeket értelmezni (nem érzelmezni csupán), arra tálibok ugranak: hogy gyáva, törleszkedik, nem foglal állást egyértelműen. Az állásfoglalás lázas kényszere, itt és most. Ha kivársz, idegesítő vagy. Ha árnyaltan vizsgálódsz, az elszántak dühösek. Lásd Sólyom László aszófői beszédét (a legvilágosabb helyzetértékelések egyike): az elnök egyszerre lehet gyáva jobboldali és áruló liberális. A józan észre, értelemre, műveltségre apelláló Tamás Gáspár Miklós gyakran neveztetik kedves bolondnak, bogaras különcnek. Csak az kell mindenkiből, ami éppen abban a pillanatban tetszik, beleillik a vonalas hisztibe.
Rövidlátó szemlélet: tények helyett kész klisék. Elképzelhetetlen, hogy például fejszésünket tudatlanság, szakszerűtlenség, végiggondolatlanság, csapnivalóan végzett munka juttatta vissza, még ha Orbán döntött is így? Nem pedig a bakunyi méretű összeesküvés olajban/államkötvényben tocsogva keleti tekintélyuralom és (nem létező) magyar diktatúra között? Miért van állandóan a ravaszon az ujjunk, holott a másik nem is olyan ravasz – inkább középszerű? Talán mert mi is azok vagyunk?
Szombathy Pál, a szerző magyarországi publicista
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.