Balra el

Az MSZP elnöke, Lendvai Ildikó által ismertetett program szerint a párt a munkájukból és nyugdíjukból élők, a kis- és közepes jövedelműek érdekeit képviseli.

Hogyan valósulnak meg a kisemberek érdekképviseletéről szőtt baloldali álmok a gyakorlatban? A Fico-kormány felelőtlen pénzszórása, a barátoknak átpasszolt milliárdos megrendelések, az állami szabadrablás miatt a hazai össztermékre vetített államadósság a tavalyi 27 százalék helyett jövőre már meghaladja a 40 százalékot. Csak idén és jövőre 430 millió euróval, vagyis mintegy 13 milliárd koronával nőnek a tartozásaink. A kormány ezt ugyan azzal magyarázza, hogy a gazdasági válság idején sem szeretnék elvenni a nyugdíjasoktól a 13. nyugdíjat, a szülőktől a különféle támogatásokat, az állástalanoktól pedig a reményt, hogy újra munkát találjanak, mindez azonban csak a választók áltatása.

Több hátrányos helyzetű csoport szociális juttatásai például jövőre abszolút értékben még csökkennek is. Amiben biztosak lehetünk, hogy a kormány gazdasági holdudvarához tartozó vállalkozók jövőre sem jutnak kevesebb állami megrendeléshez, mint idén, ezért az adófizetők pénzének nagy része jövőre is kétes pályázatokon, titkos állami megrendeléseken keresztül kerül a kormányhoz közeli vállalkozók zsebébe. Hová vezet mindez? Elég egy pillantást vetnünk a Duna túloldalára, hogy meglássuk a szomorú jövőnket. A baloldaliságát büszkén vállaló Lendvai Ildikó pártja a korábban ígéretesen fejlődő Magyarországot a totális gazdasági és erkölcsi csőd szélére hajszolta. Az ide vezető út pedig ugyanaz, amin Fico is elindult. A recept egyszerű: minél többet hazudunk a választóknak, annál többet lophatunk, utánunk a vízözön. A magyar szocialisták végigvezették Magyarországot ezen az úton, mi valahol a félúton tartunk.

Régiónk baloldali pártjainak legnagyobb hibája - amire Fico még büszke is -, hogy nem vették észre a rendszerváltást. A párt és az állam még mindig egyet jelent számukra. A magyar szocialisták az értékvázlatukban például hosszan sorolják kormányzásuk „eredményeit“, leszögezve, hogy aki mindezt megtagadja, nem a kormány, nem a párt, hanem az ország teljesítményét tagadja meg. Ha pedig az állam és a párt lényegében egy, akkor az állam pénze a párt, pontosabban a párt kiszolgálóinak a pénze, vagyis semmi sem áll az ország kifosztásának az útjában.

Az MSZP dokumentuma megjegyzi, hogy Magyarország nem kezdhet mindig mindent elölről, „nem lehet a rombolás, a gödrök országa“. A gondolattal, ami Szlovákiára is érvényes, minden józan gondolkodású ember egyetérthet. Épp ezért kellene Szlovákiában és Magyarországon egyaránt búcsút intenünk a lehető leghamarabb a választóknak folyamatosan hazudozó, az országuk gazdaságát teljesen kisemmiző baloldali pártoknak. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy minél tovább hagyjuk őket dorbézolni, annál nehezebb tőlük megszabadulnunk.