Baloldali cirkusz

Azt hiszik, ha a tavalyi választásokon ellenzéki szerepbe szorultak, tiszta lappal indulhatnak, ott rúgva a jelenlegi kormányba, ahol csak akarnak.

A Smer a tegnapi napra összehívott rendkívüli parlamenti ülést kizárólag azért kezdeményezte, hogy az adófizetők pénzén népszerűsítse a pártot. Hogy a kormánypártok végül meghiúsították az ülést, ez számukra nem jelentett veszteséget, hiszen így még nagyobb hangon kiabálhattak. Fico a jelenlegi kormányt teszi felelőssé az áremelkedésekért, kétségbe vonva a kormány megszorító intézkedéseinek szükségességét is. Hogy a Fico-kormány idején sokkal nagyobb ütemben nőttek az árak? Hogy a megszorító intézkedésekre azért van szükség, mivel Fico felelőtlen pénzszórása miatt az államadósság a 2008-as 27 százalék helyett tavaly már csaknem a bruttó hazai termék 44 százalékát tette ki? A volt kormányfő erről nem beszél, és minden valószínűség szerint most azért kiabál ilyen fennhangon, hogy senki ne is beszéljen róla. E tekintetben egy cipőben jár Gyurcsány Ferenccel. Az előző magyar kormányfő ugyan bebizonyította, hogy még egy háztartás vezetését sem lehetne rábízni, nem hogy egy országét, és akinek a regnálása kimerítette a gazdasági hazaárulás fogalmát, most mégis szabadsághőst játszik. Ő sem szívesen beszél arról, hogy az ország tartozásai pártja dorbézolása idején a bruttó hazai termék 50 százalékáról 80 százalékra ugrottak, és gyakorlatilag csődbe vitték az országot. Ehelyett azt teszi, amihez a legjobban ért: lehazudja a csillagokat is az égről, csak hogy mentse az irháját, és visszaédesgesse magát a megrögzött baloldali választók kegyeibe.

Hazudnánk persze, ha azt állítanánk, hogy a jelenlegi magyar és szlovák jobboldali kormányok tökéletesek. Mindkét kormány rengeteg hibát követ el, és egyesek akár végzetesek is lehetnek. Arról azonban nem szabadna megfeledkeznünk, hogy most egyiknek sincs valós alternatívája. Kritizálhatjuk őket, tüntethetünk idétlen lépéseik ellen, akár utálhatjuk is őket, tudnunk kellene azonban, hogy ha nekik nem sikerül rendbe tenniük az országukat, jó időre búcsút inthetünk a felemelkedésnek.