Az új török szultán

Meg persze az, hogy a 2003 óta kormányfőként, majd államfőként egyfolytában hatalmon lévő Erdogan 2029-ig bebetonozza teljhatalmát, afféle új szultánként trónolva az 1150 szobás vadonatúj, giccses ankarai palotájában, ami harmincszor nagyobb a washing-toni Fehér Háznál. Jó szimbóluma a minden mértéket elveszítő, paranoiássá váló, az ellene irányuló kritikát börtönnel büntetendő hazaárulásnak tekintő népvezérnek. S mivel a hatalom édes íze függővé tesz, ezért a népszavazási kampányban igyekeztek biztosra menni, ami oda vezetett, hogy a kampány finoman szólva egyoldalúra sikerült. Úgy 90 százalékos arányban domináltak az Erdogan által preferált „igen”-re buzdító hírek és hirdetések a médiákban és a különböző reklámfelületeken. Azonban a nyugat-európai török közösségekben nem lehetett úgy kampányolni, mint hazai pályán, az ezt megakadályozó német és holland politikusok meg is kapták csuklóból a fasiszta jelzőt.

Kapóra jött a hatalomnak a tavaly júliusi vérszegény és hamvába holt puccskísérlet is, amely után Erdogan gyakorlatilag minden bírálóját gülenista puccsistának (vagy PKK-s kurd terroristának) minősített és lecsukatott vagy kirúgatott, példátlan tisztogatást hajtva végre az országban. A hadsereg vezérkara lefejezve, 168 tábornok (az összes fele) van őrizetben, az igazságszolgáltatásból több mint 4000, a felsőoktatásból 6000 ember lett bebörtönözve vagy elbocsátva, de parlamenti képviselőket is simán lecsuktak, és több mint 150 újságot és egyéb médiát zártak be. Az elbocsátottak száma 100 ezer felett jár, plusz több mint 50 ezer ember, aki az állása mellett a szabadságát is elveszítette. Szóval mi ez, ha nem diktatúra, ahol Erdogan és kormányzó pártja visszaél a puccs óta érvényben lévő rendkívüli állapottal.

Az Erdogan 2003-as hatalomra jutását követő bő egy évtized a piaci reformoknak köszönhetően a török gazdaság legsikeresebb időszaka volt, a modern Törökország születése óta. Most azonban újra lejtőn a líra, két számjegyű az infláció, az életszínvonal stagnál, miközben a hatalom azzal van elfoglalva, hogy lefoglalja a „gülenista” vállalkozók cégeit és vagyonát, miközben elképesztő a korrupció, beleértve a legmagasabb köröket és – ahogy az már lenni szokott – Erdogan családját is. Ugyanez mondható el minden területen, óriásit esett a biztonsági erők felkészültsége a tisztogatások miatt. A meggyengült apparátus gyengén teljesít a szíriai beavatkozásban, és képtelen megakadályozni a kurd és iszlamista merényleteket, miközben Kurdisztánban újra polgárháború dúl, több ezer a halottak és több százezer a kitelepített emberek száma. Közben a Nyugat szövetségeséből Erdogan rezsimje Putyin barátjává vált, hiába, világ diktátorai, egyesüljetek…

"TOLVAJ, GYILKOS, ERDOGAN" - EZREK TÜNTETTEK ISZTAMBULBAN

A népszavazással megerősített alkotmánymódosítások végleg bebetonozzák Erdogan hatalmát és tovább erősítik a negatív tendenciákat. A török gazdaság egyre kevésbé lesz sikeres, a török demokrácia maradványai tovább erodálódnak, a szólásszabadságot tovább korlátozzák, a szekuláris állam még jobban visszaszorul (egyre több lesz a fejkendő és a burka Isztambulban is), a nyugati orientáció tovább gyengül, Ankara egyre távolabb kerül az EU-tól és a NATO-tól, Erdogan meg egyre inkább paranoiás, militáns és önkényeskedő lesz. Szóval csupa rossz hír, és a legrosszabb, hogy mindez akkor is így történne, ha Erdogan elbukta volna a népszavazást. Csak akkor lassabban menne a dolog, és maradna némi remény, hogy a folyamatok visszafordítók.