Az üdülési csekk ára

Az előzetes várakozásokkal ellentétben ugyanis az üdülési csekk kötelező lesz a munkáltatók számára: kötelesek lesznek támogatni a náluk egy évnél régebben dolgozó alkalmazottak belföldi üdülését, maximum 275 euróval. Az utalvány egyelőre csak a 49 alkalmazottnál több személyt foglalkoztató vállalatok számára lesz kötelező, de nem kizárt, hogy a jövőben kiterjesztik kisebb vállalatokra is.

A belföldi turizmus támogatása régóta Andrej Danko egyik vesszőparipája. Ebben önmagában nincs semmi kivetnivaló, a szlovák idegenforgalomban ugyanis még sok kihasználatlan lehetőség van. Amit azonban már lehet vitatni, azok a Danko által választott támogatási eszközök. A belföldi üdülési csekk és a szállásadók számára tervezett áfacsökkentés tipikusan olyan eszközök, amelyek egy jól behatárolt vállalkozói és érdekcsoport számára kedvezőek, míg a költségeket az adófizetők vagy a más ágazatokhoz tartozó vállalatok állják. Így persze nem meglepő, hogy a Szállodák és Vendéglők Szövetsége lelkesen támogatja az SNS javaslatait, és már hónapok óta médiaoffenzívát folytat az ügyben.

Danko célja világos, nagy a kötelező üdülési csekkek politikai vonzereje. Nyaralj és szavazz! Az alkalmazottak jó része olcsóbban üdülhetne, és a számlát a munkáltatók állnák, akik az alkalmazottakkal ellentétben nem járulnak 2020-ban a szavazóurnákhoz. Az üdülési támogatással azonban az állam újabb terhet rak a cégekre, ami hozzájárulhat a vállalati szféra versenyképességének csökkenéséhez. Természetesen az üdülési csekk esetleges költségei nem döntenék romba a nagy munkáltatókat, de egy újabb cseppet jelentenek a pohárban.

A csekkek helyett érdemesebb lenne egy olyan önkéntes támogatási rendszeren elgondolkodni, amely motiválna az üdülési támogatások kifizetésére, anélkül, hogy rossz szájízt hagyna az üdültetés kötelező volta. Ennek biztosan lenne létjogosultsága az egyre élesedő munka-erőpiaci versenyben.

Az ismert közgazdász mondást átpofozva kijelenthetjük, hogy ingyenüdülés sincs. Míg az alkalmazott örül a több száz eurós belföldi üdülési támogatásnak, ennek természetesen ára van. Ez lehet például a béremelés elmaradása, a csökkenő versenyképességből fakadó elbocsátás, vagy akár a vállalat alacsonyabb költségű országba való távozása. Ezért a vállalatok költségeit növelő szelektív támogatási rendszerek helyett a kormánypártoknak inkább egy olyan vállalkozói környezet megteremtésére kellene törekedniük, amelyben könnyű és érdemes vállalkozni. Ez mindenki helyzetén javítana, nem csak egy szűk gazdasági érdekcsoportén.

Természetesen szükség van a hazai idegenforgalom támogatására, de a költségek teljes áthárítása a vállalati szférára nem szerencsés megoldás.