Az öreg tölgy támogatása

Helyszín: az elnöki palota, az előtérben két szék és egy asztal. Szereplők: Rudolf Schuster államfő (a továbbiakban csak RSá) és Pavol Kandráč ombudsman (a továbbiakban csak PKo, később PKeb). A szereplők előbb kezet fognak, leülnek, majd kedélyes cseverészésbe kezdenek.

RSá: Na, mi a pálya, ombudsmankám?

PKo: Ne szólíts ombudsmannak, rühellem! Én is tudok idegen szavakat: prospektus, prezident...

RSá: Te se tudod kimondani, hogy ombudsman? Minek nevezzelek?

(a plágiumgyanús mondat hatására feszült csend támad)

PKo: Mondd azt, emberjogi biztoskám.

RSá: Nos, biztoskám, rohadt sok panaszt kapunk...

PKeb (belevág): Nana, én már 1200-zal bajlódom.

RSá: Az mind semmi, én 3174-et kaptam. Ezt tromfold, pupák!

PKeb (rövid megingás után): Én már orvosoltam is egyet-kettőt.

RSá (döbbenten): Ne csessz! Hogyan?

PKeb (fölényesen, láthatóan elégedett a tromffal): Nem vagyok hülye, hogy elmondjam. Tán annyit, hogy presszionálással.

RSá (kicsit bizonytalanul): Azt nem tudok. De állítólag már én is megoldottam valamit. Biztoskám, nem lehetne, hogy együttműködjünk? Tudod, hatáskörileg nem vagyok különösen eleresztve (PKeb szája szóra nyílik, de RSá leinti), tudom, te se, de két kicsiből gyúrjunk egy nagyot.PKeb: Oké. Én átküldöm neked azokat az anyagokat, amiket nem tudok megoldani, te meg átküldöd nekem a tieidet.

RSá: ĺgy létrehozzuk az örökmozgót. Tudod, perpetuum mobile.

PKeb (hálás ábrázattal): Aha. Nem akarjuk demonstrálni a nagy egységünket? Gyere már el a házavató bulinkra, mindjárt költözünk.

RSá (kicsit döbbenten): Hova?

PKeb (suttogva): A Víťo Morictól bérlünk egy takaros kis házikót. Király ötlet, mi? Víťo nem lett képviselő, mégis kap pénzt az államtól.

RSá: Figyelj, ha ez az írás megjelenik, küldöm is az első panaszt.

Epilógus: Szlovákia ismét elvesztett három pert Strasbourgban.