Az öntudatosság útja

A gerillakampány azt szeretné elérni, hogy az érintettek magyar feliratokat is megjelenítsenek, ezzel élve a kisebbségek „törvény adta jogával”.

A matricák nem egy magyar–-szlovák konfliktusra hívják fel a figyelmet, ez a probléma ugyanis elsősorban a szlovákiai magyarság belügye. A megszólított cégek jelentős részének üzemeltetői ugyanis vélhetően magyarok, akik akár a spórolás jegyében, akár az előnyösebb grafikai elrendezés céljából, akár puszta nemtörődömségből csupán a szlovák nyelvű tájékoztatást teszik elérhetővé, mondván „úgyis mindenki beszél szlovákul valamennyire”. Ez utóbbi álláspont hívei szerint a magyar nyelvű feliratok követelése csupán mondvacsinált ügy, szimbolikus provokáció.

A magyar közösség szempontjából azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a köztereken milyen szerepet tölt be a magyar nyelv. A kétnyelvű feliratok növelhetik az otthonosság érzését, lassíthatják a nyelv minőségének roncsolódását és a nyelvi asszimilációt, és elősegíthetik a szorosabb azonosulást mind a helyi közösséggel, mind Szlovákiával általában.

Az állami intézményekkel szemben a piaci szféra kétnyelvűségét nem szabad és aligha lehet kikényszeríteni törvényileg. Ráadásul addig, amíg egy kisebbség tagjai eleve nem élnek a törvény adta jogaikkal, kár arról vitázni, hogyan lehetne azokat a jogokat még jobban kibővíteni.

Egyedül az öntudatos állampolgári magatartás hathat a helyzet javulására. Ebbe beletartozik a saját identitásom vállalása is, akár egy cégvezetőről, akár egy vásárlóról van szó. Amíg nincs negatív lakossági visszacsatolás az egynyelvű feliratok miatt, amíg a filléres árkülönbségek nagyobb hatással bírnak, mint a boltokkal és termékekkel való azonosulás, addig nem lesz valódi nyomás a boltosokon abban az irányban, hogy vállalják a kétnyelvűség nem elhanyagolható költségeit. Demagógia azt állítani, hogy „az embereknek” nincs pénze a vásárlással való tetszésnyilvánításokra: a reális kép ugyanis az, hogy a szlovákiai magyar középosztály aránylag számos, helyzete pedig többé-kevésbé stabil. A pozitív ösztönzők, melyek lehetnek anyagiak és marketingjellegűek egyaránt, egyedül a lakossági támogatás talaján tudnak igazán működni.

Gondot jelent, hogy a közbeszédben gyakran összemosódik az identitás vállalása és a nacionalizmus. Ez nem véletlen: az összetartozás szimbolikus eseményei és fórumai ugyanis gyakran válnak egy szűk, nemzetieskedő réteg túszaivá, akik jogot formálnak arra hogy megmondják ki a magyar, és ezzel sikeresen idegenítik el az indentitás megerősítését szolgáló csatornáktól mindazokat, akiket nem érdekel a kardcsörgetés, a mélymagyarság, a hazaárulózás. Márpedig a civil nyomás nem fog menni a mérsékeltek, a csendes többség aktivizálódása nélkül.

Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője