Az ígéretek hálójában

Talán nem meglepő, hogy a legerősebb kormánypárt, a Smer, az eddigi „sikeres” intézkedések folytatását ígéri és aránylag kevés reformot. Ezt az inkább passzív politikai stratégiát azonban bombasztikus populista ígéretek kis csokrával fejelték meg, melyek már az óriásplakátokról is visszaköszönnek ránk – tizenharmadik havi nyugdíj, olcsóbb gyógyszerek, ingyenes felsőoktatás, munkahelyteremtés, az állampolgárok „védelme” (hogy ki és mi ellen, tisztázatlan). A Smer nem bíbelődik különösebben ígéretei gazdasági árnyoldalának tisztázásával, vezetősége pedig abban bízik, a szavazói sem kényszerítik erre – az esély egy ilyen kimenetelre egyébként nagy, ha figyelembe vesszük a magyarországi választások lefolyását és végeredményét.

Egyértelműen a Smer esetleges partnereiként pozicionálja magát a jelenlegi két kisebb kormánypárt, a HZDS és az SNS. Az előbbi ígéretei egyrészt szintén a szociális populizmus felé hajlanak (tizenharmadik havi nyugdíj, a gyermekek után járó támogatás növelése, havi 150 euró kifizetése felett ingyenes gyógyszerek, adócsökkentés lehetősége), másrészt erős bennük a regionális elem is (hazai élelmiszerek forgalmi adójának csökkentése, regionális minimálbér, vidékfejlesztés, regionális utak építése). Az SNS sem hajlandó lemondani a gazdasági és szociális populizmusról – a párt a slágernek számító tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése mellett 2012-re 5% feletti GDP-növekedést és a GDP 3%-ánál kisebb deficitet ígér, ami nagyon meredek vállalás, mivel e két cél egyidejű teljesítése gyakran egymással ellentétes intézkedések párhuzamos megvalósítását igényelné. Ez a párt azonban korántsem csak a gazdasági elemekre épít: a programban a slágernek számító és a médiában is erősen tolt romaügyi „reformok” (bentlakásos iskolák, munkához kötött segély), az ország határainak megvédése a magyaroktól, a pánszláv kultúra terjesztése és Szlovákia nemzetközi kapcsolatainak „átértékelése” is szerepel.

Közben összezárni látszik a maradék öt jobboldali párt, melyek közül már csak az MKP lebegteti a Smerrel való együttműködés esetleges lehetőségét. Ezeket a pártokat a gazdaságpolitikát tekintve összeköti a kiállás a Dzurinda-kormányok vívmányai mellett, azaz a nyugdíjrendszer 2. pillérének megvédése, a magánbiztosítók támogatása az egészségügyben és a költségvetési deficit csökkentésének szándéka. Ezen felül azonban számos eltérő elemmel is találkozhatunk az ígéretek között. Az SDKÚ szociális fronton minimális nyugdíjat és mérsékelt gyógyszerárakat ígér, ami mellett karakteres iskolaügyi, bírósági és gazdasági reformokat is szeretnének, mint az egész nap nyitva tartó, ifjúsági központként működő iskolák, elektronikus bírósági adatbázis, az adók és járulékok egyszerűsítése és a költségvetési populizmus ellen védő törvény. A KDH a nyugdíjak és a segélyek részleges növelését, valamint lehetőség szerint adócsökkentést ígér, emellett erősebb és hatékonyabb rendőrséget és bíróságokat, a drogok elleni harcot és magasabb tanári fizetéseket. Különösen érdekes a programban az országok közötti regionális együttműködés fontosságának kiemelése – mindezt a magyarországi kettős állampolgárságra adott egyik legkeményebb válasz mellett. Az önmagát szakértői pártként beállítani próbáló SaS egy vagon ötletet hozott: a gazdaságilag liberális programban adóreform, egykulcsos forgalmi adó, a minimálbér eltörlése, vasúti privatizáció, a közmédiák összevonása és a bírósági reform is helyet kapott. A számos kis ötletet tartalmazó dokumentumnak azonban az emberi jogi fronton is van mondanivalója: a homoszexuális élettársi kapcsolat lehetőségét, a marihuánafogyasztás részleges legalizációját, a sajtó függetlenségének megerősítését, és a romakérdés szegénykérdésként való átfogalmazását is vállalta a párt, mely nem a tömegek, hanem a liberális értelmiség támogatására számít.

Némileg jobban elengedi programjában a gyeplőt az MKP, mely a költségvetési deficit csökkentése mellett is tizenharmadik havi nyugdíjat, babakötvényt és megfizethető árú energiát ígér. A párt programjában természetesen nagy szerepet kap a kisebbségvédelem, melyet a magyaron kívül az egyéb csoportokra is kiterjesztettek, különös tekintettel a romákra. A párt emellett erős regionális és agrárpolitikával is rendelkezik, nem feledkezve meg a Magyarországgal fenntartott erős és szoros kapcsolatról sem. Ehhez képest a Híd gazdaságpolitikája sokkal inkább a vállalkozókat próbálja megszólítani: nekik a vállalkozói környezet rendezését, a cégjegyzék egyszerűsítését és elektronikus ügyintézést ígérnek. A párt szociális vonalon a minimálbér felülvizsgálatát és teljes körű nyugdíjemelést ígér, a fiataloknak pedig bérlakásokat. Kiemelten fontos kérdés a kisebbségek védelme, a Kisebbségi Kulturális Hivatal létrehozása, a déli autópálya megépítése és a szlovák–magyar megbékélés. A pártválasztást természetesen nem csupán az ígéretek összehasonlítása befolyásolja: a szavazók a pártokról és azok politikusairól alkotott benyomások és érzelmek, a család és barátok javaslatai, és még számos egyéb körülmény hatására teszik le végül voksukat. Az ígéretekkel azonban nem árt tisztában lenni, hiszen szavazatunkkal a kiválasztott párt programját is legitimizáljuk – ezért roppant fontos, hogy tudjuk, mihez adjuk hozzájárulásunkat. (Ravasz Ábel)