Az európai uniós szent tehenet lelövik, ugye?

A magyarok által kitűzött prioritások nagymértékű támogatást kaptak, és megfelelő anyagi injekció jut rájuk a jövő évben. A déli régiók számára fontos mezőgazdasági dotációk feltornázása 54%-ra nehéz feladatnak tűnt, mégis sikerült. A kisebbségi kultúrák támogatására ugyan nem sikerült kibokszolni a 100 milliós keretet, de így is jelentős mértékben emelkedett a támogatás a beterjesztetthez képest. Az egész kormány külön dicséretet érdemel azért, hogy kiemelten növelte az oktatásra szánt támogatásokat, és 300 millióval ösztönzi az internetes társadalom fejlődését, amely közvetve jelentős mértékben emeli életszínvonalunkat.

Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy mindez elaltasson bennünket. Egy csatát megnyertünk, de még sok harcot kell megvívnunk. Nem szabad elfeledkeznünk közép- és hosszú távú céljainkról, mert a következő csatákat már mindig más feltételekkel vívjuk, s más-más kihívásoknak kell megfelelnünk.

Különösen igaz ez a mezőgazdaságra, amelyet gyakran hívnak az Európai Unió szent tehenének. Bár az EU agrárágazata egyre veszít versenyképességéből, még mindig az uniós költségvetés eurómilliárdjainak 40 százalékát pumpálják vissza bele, különböző támogatások formájában. Bár olcsóbb volna más kontinensekről behozni a mezőgazdasági termékeket, de az erős francia lobbi hatására mesterségesen tartják szinten a méregdrága uniós (elsősorban nyugat-európai) mezőgazdaságot. Chirac és Schröder egyezsége, paktuma alapján nem bántják a szent tehenet, amely milliárdokat von el a kutatástól, a fejlesztéstől és az oktatástól, amely az uniót tovább erősíthetné a globális téren egyre erősebb Kínával, Indiával, de akár az USA-val vagy Japánnal szemben is.

Mivel ez a tendencia világosan körvonalazódik, szükséges lenne felkészülnünk az új kihívásokra. A csak dotációk segítségével versenyképes mezőgazdaságot a mai globális világban nem lehet hosszú távon fenntartani, mivel nem ez a természetes piaci viszonyok rendje. Búslakodhatunk ízletesebb zöldségeink és gyümölcseink felett, ám az árversennyel nem tudjuk felvenni a versenyt. Fel kell ismernünk, hogy a növekvő dotációk ellenére Szlovákia déli részén mihamarabb át kell szervezni a mezőgazdasági termelést, és a nem rentábilis ágakat fokozatosan le kell építeni. A fejlődés irányát figyelve teljesen nyilvánvaló, hogy az agrárszektor egyre kevesebb embert fog a jövőben foglalkoztatni, ami a felvidéki magyarok számára figyelmeztető jel lehet.

Summa summarum: ezt a csatát megnyertük, de új ötletet, stratégiát kell kidolgoznunk, hogy a jövőben se vérezzünk el. Ezért elengedhetetlen, hogy a felvidéki magyarság képzettségét, szaktudását és nyelvtudását emeljük, hogy kiszolgáltatott helyzetbe ne kerüljünk, és sikeresen készüljünk fel a kihívásokra. Modern termékeket gyártó cégek idecsalogatása csak szakképzett munkaerővel lehetséges, s ehhez infrastruktúra is szükséges. A szakképzett munkaerő a feltétele a kis- és középvállalatok alapításának és működtetésének is. Ha leleményesek, kitartóak, tehetségesek leszünk, és félretesszük az irigységet és a széthúzást, akkor ez korántsem lehetetlen.A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára