Az én jelöltem

Az önkormányzati választáson az én jelöltem megnyerő mosolyú.

Olyan jelölt, aki nemcsak tesz, de ígér is. 

Céljait elfűrészelhetetlen alappillérekre építi, ott is látja a megoldást, ahol a jelenlegi vezetés tisztánlátását pártérdekek és harcocskák homályosítják el, szemükre gazdasági lobbicsoportok vetnek szürke hályogot. Bár azt még nem döntötte el, hogy a magyar nyelv mezején vagy oltárán száll síkra szűkebb vagy tágabb pátriája miatt. 

A jelöltem az integráló és domesztikáló erő, egyszerre felvidéki és szlovákiai magyar. Sokoldalúságát mind a szakmai, mind a magánéletben meggyőzően bizonyította, legutóbb a kampányban, amikor a kampányújságban nő volt, az óriásplakáton férfi. A legnagyobb mértékben képes közösségünk érdekeit érvényesíteni, leteperve is erőt mutat, energiáját nem pazarolja kisded harcokra. Megválasztásával a határozott irányt mutató stratégia szelleme érvényesül majd; a hely, ahol élünk, minden téren centrum lesz a centrumban. Az eddigi irány sem volt mindig rossz, de elérkezett az idő, hogy ne kesztyűs kézzel oldjuk a nehéz kérdéseket és levetkőzzük végre a gyerekbetegségeket. Szilárd meggyőződésem, hogy a jelöltem józanul látja, hogy a hangsúlyt hova kell fektetni, mert ne felejtsük el, mindig van hova fejlődni, és én tudom, és nemcsak tudom, de hiszem, ő lehet a széthúzó közösség sikerkovácsa, összetartója. Úgy vélem, hogy tovább tudja kamatoztatni képességeit mindannyiunk javára. 

Egy makulátlan személyt ismerhettem meg benne, aki az acsarkodó jelöltek közt is megállja a helyét, ha a helyzet megkívánja, nem ijed meg a saját árnyékától, beleáll a sárdobálásba, az áskálódás vakondmunkáját nem bízza másra. Az eddigi eredményeim is őt igazolják. Nem a levegőbe beszél, a programja nyilvános, megannyi ötletvihar eredménye. Kitér például a jövő generációinak igényeire, a multifunkcionális műfüves pályát újabb és újabb funkciókkal bővíti. Nem árul zsákbamacskát, nyíltan hangoztatja, hogy ma, amikor a polgárok minden értelemben veszélyeztetettek, fokozott közbiztonságra van szükség – meg kell tanulni megvédeni magunkat. A mikéntről rögvest a megválasztást követően részletesen tájékoztat. 

A pedigréje kifogástalan, tőzsgyökeres, nem gyüttment. Ez a tény is magáért beszél, aki ezt nem érti, az egészen bizonyosan nem velünk van, hanem valaki másnak az érdekeit képviseli, de mi ezt nem szemlélhetjük ölbe tett kézzel. 

Ő évek óta értünk fáradozik, csomagtartóból karitatíve jótékonykodik, VIP páholyból szelfizik. Övé a tisztelet, mert ő a kivétel, a tenni akarása nem fékezett habzású. Meg kell valljam, abban az – egyszerre – szerencsés és kiváltságos helyzetben leledzem, hogy megtisztelhetem a bizalmammal, amikor az úrnához járulhatok. Van jövőnk!