Az elnök bére

A választók ugyanis nem azért választottak államfőt, hogy a hivatalát amolyan gesztusképpen, ajándékként, szívességből lássa el. Az államfő jogkörei, úgymond munkaköre az alkotmányban szerepel. Ezt kell elvégeznie, ez a munka, ami plusz ebben a munkában adódhat, az a személyiség, az egyéniség varázsa, de ez minden munkakörre egyaránt vonatkozik. Az államfői bérezés hazai viszonyok közt nem alacsony, amiért a választó ezt is elvárhatja, hogy az elnök erkölcsi tekintély legyen, figyeljen oda arra, hogy az írott szabályokon túl íratlanokat is betartson és valamilyen etikai, morális nyomot hagyjon a hivatalban, egyúttal a társadalomban. Ezt a munkát elvégezni nem könnyű, s ezért bérezés jár. Mint minden munkáért.

A szívességből végzett munkának egy szerződéses viszonyban több hátulütője van, mint gondolnánk. Először is a szívességet tévő az „ajándék lónak nem nézzük a fogát” elve alapján bármely kritikus, rosszalló vagy elmarasztaló véleményt reflektálva kimondhatja: mit morogtok, ingyen dolgozom nektek. No, nem azt gondoljuk, hogy ezt Kiska megteszi, de a közjogi méltóságoknál arra is figyelni kell, megteheti-e. S megteheti.

Másrészt a szívességből végzett munka azt üzeni a társadalomnak, hogy közjogi pozícióért olyan ember jelentkezzen, aki másból már képes megélni – márpedig a politika is szakma, azt meg kell fizetni, persze, ha végzik. Ha nem, az más kérdés, de ne abból induljunk ki, hogy pl. a törvényhozás tele van jellegtelen, soha semmit el nem végző emberkékkel, akik a képviselői bérért és juttatásokért bármire képesek fölemelni a kezüket. Ez a nem normális állapot, mi pedig a normálisat szeretnénk.

Aztán itt van a példa: ha az elnök megél másból, a munkabérére nincs szüksége, akkor az azt sugallja, hogy mi mindannyian éljünk meg másból, munkába meg szívességből járjunk. A szoci efféle rendszerre volt berendezve: úgy tettünk, mintha dolgoznánk, az állam meg úgy tett, mintha fizetne, s közben a szürkegazdaság és a mutyi vitte előre a gazdaságot. Meg az a néhány hülye, aki éhbérért ledolgozta a nyolc órát.

És végül: hagyjuk már abba ezt a farizeusi „fúj, a piszkos pénz” hozzáállást. A pénz mindennapjaink része, univerzális áru, amivel értéket mérünk. Vannak gazdag emberek, vannak szegények, vannak dúskálók és segélyre szorulók. De a szegény nem természeténél fogva erkölcsös és a gazdag nem természeténél fogva erkölcstelen. Márpedig az elnöki gesztus ezt sugallja. Ami pedig a marketing részét illeti a dolognak, nehogy már azért tiszteljünk egy államfőt, hogy lemond 5300 € tiszta bérről, amivel a mélyszegények jövedelmét egy tized centtel sem emelhetnénk ez országban.

Andrej Kiska tehát szépen vegye föl a tiszta, megadózott és illetékektől megtisztított bérét. Oszt ha úgy látja jónak, adja oda a rimaszécsi romáknak, a necpali gyermekotthonnak, a Herkó Páternek, akárkinek, de ne reflektorfényben, kamerák előtt, sajtónyilatkozatokkal tűzdelve. Az így nem szép, nem őszinte és nem hiteles. Majd egyszer, néhány évtized múlva jöjjön rá egy levéltáros, miként volt emberileg is szolidáris az egykori államfő és övezze őt ezért az utókor tisztelete. Most másért tisztelnénk őt inkább.