Az ellenzék legyen ellenzék

De mi van akkor, ha egy ellenzékinek eszébe jut, hogy a kormánynak akár igaza is lehet egy adott kérdésben? Akkor baj van, párton belül helyzet alakul ki, ahogy ezt az MSZP egyik vezetője volt kénytelen megtapasztalni az elmúlt napokban.

Hiller István bűne az volt, hogy egy rádióműsorban közölte: „Én nem szeretem, hogy az országunk határán kerítés van. Csak már mondjon valaki ennél jobbat!” Ezzel vagyunk így még páran ebben az országban. A kerítés nyilvánvalóan nem megoldás a menekültügyre, hiszen csak időben és térben eltolja a sok százezres, milliós problémát más országok felé, irdatlan költséges és kevéssé hatékony (pláne ha, mint történt Magyarországon, még meg is toldjuk egy ugyancsak drága, xenofób plakátkampánnyal és propagandakonzultációval). Jó. De tud valaki jobbat?

A váratlan önállósodásával nyilvánvalóan valami párton belüli vezetői posztra bejelentkezett Hiller kijelentését óriási felzúdulás követte a már csak 7–10 százalék között mozgó szocialista pártban. A párt elnöke a Kínai Kommunista Párt évtizedes gyakorlatához hűen nyilvános önbírálatra szólította fel, azt kérve, hogy „korrigálja félreérthető nyilatkozatát”, más párttársai pedig azzal vádolták Hillert, hogy a Fidesz felé mozdult el. Ő viszont azzal védekezett, hogy „a baloldal csak akkor tud a Fidesz valódi kihívójává válni, ha ők is észreveszik a világban zajló változásokat, amelyek valamilyen mértékű jobbra tolódásra utalnak”.

A renitens szoci, aki korábban kulturális miniszter is volt, megpróbált tehát itten valamit, amit a magyar logika jelen állása még nem enged meg: túllépni a kormánypárti–ellenzéki felálláson, mert az vajmi keveset mond egy adott párt hozzáállásáról. Sokatmondó tény mindenesetre, hogy a renitens szoci még kitűnő független gondolkodóktól is azt kapta meg, hogy micsoda dolog már ugyanazt mondani, mint Orbán, egy ellenzéki ellenezzen. Tényleg? Mindenképp, mindenáron? Hová jutunk ezzel az elmebeteg gondolkodásmóddal, ha nem Zimbabwe szintje alá kettővel?

Orbánnak soha, semmiben nem lehet igaza? Ha valaki, én igazán azt szeretném, ha mihamar megbukna a Fidesz államorientált, korrupt, jogtipró, az egyént és a kapitalizmust lenéző rendszere, de nagyon enyhén szólva aggasztana, ha az ellenzék hirtelen kormányozhatna. Az elveket és a morált kiiktató etatista kormányt egy elvtelen, érdekek mentén széttöredezett baloldali szövetség váltaná , és a tudatos gonoszság helyett az ostoba káoszt intézményesítené. Kinek kell ez? És miért ne mondhatna ki egy kormány hazug kontextusban ugyan, de valós és morálisan helyes dolgokat is?

A kormánypárti–ellenzéki felállás sikerrel iktatja ki a választási szempontok közül az eszmék, az elvek, a morál szerepét, és a választást egyetlen kérdésre redukálja: Orbánt akarjuk-e 2018-tól újra, vagy sem? Pedig ez az elképzelhető leghamisabb dichotómia.

Soha ne felejtsük el, milyen embertelenül bánt a Fidesz-kormány nyáron a menekültekkel, a Keleti pályaudvaron, Röszkénél, annyit nem tettek meg, hogy vizet osszanak a gyerekeknek a 40 fokban. De Orbán jól látja, hogy az európai kvóta nem megoldás, menekültek millióit tényleg nem lehet Európába engedni, Szíria problémáit nem oldjuk meg Szíria lakosságának abszorbálásával. Az iszlám pedig valóban fenyegetést jelent Európára, egyáltalán nem alaptalan a félelem a kialakuló párhuzamos társadalmaktól, radar alatti saríabíróságoktól, a felvilágosult Európa lassú iszlamizációjától. Ami pedig a kerítést illeti, lehet, hogy rossz ötlet, de lám, egyre-másra építik: először a szlovénok s most már az osztrákok is. A multikulti éllovas svédek pedig mit csinálnak? Visszaállítják a határellenőrzést, az a csónak is megtelt. A norvégok szintén szigorítani készülnek.

Úgyhogy igen, ideje lassan itthon is észrevenni „a világban zajló változásokat”. Különben örökké a kádári krumplilevest ehetjük.

A szerző a HVG publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője