Az árcsökkentés ára

Csakúgy, mint Leonyid Brezsnyev idején, az 1968-as szovjet invázió már megint testvéri segítség. Csehszlovákia elfoglalását ismét egy szövetséges országnak nyújtott segítségként tálalják, a megszállás pedig a szocializmus vívmányainak internacionalista megvédése volt az agresszív NATO-országokkal szemben. Bár Putyin még nem teljesen az, aki egykor a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára volt, de az orosz állami tévé nézői azért megtudhatták, hogy az egyik és a másik is a fasizmustól, a revansizmustól, a NATO agressziójától védte, illetve védi a testvéri népeket. A klasszikus szovjet propaganda legvisszataszítóbb módszereihez való visszatérés annyira vérlázító volt, hogy még a szlovák diplomácia is kénytelen volt tiltakozni „a szlovák– orosz történelmi kapcsolatok tragikus fejezetével kapcsolatos példátlan ferdítések” miatt. És mivel az orosz állami tévé néhány nappal a szlovák kormányfő látogatása előtt ragadtatta magát ilyesmire, leszögezhetjük, hogy az oroszok érzéketlensége már szinte utolérte a szovjet hatalom arroganciáját. Most látszik igazán, amikor a Kreml propagandája ismét alávaló hazugságokat állít be „megdönthetetlen tényként”, mekkora hibát követett el a szlovák fél, amikor 2010-ben Ivan Gašparovič aláírta a két ország elnökének közös nyilatkozatát, amely a II. világháború végétől a napjainkig értékelte a szlovák–orosz kapcsolatokat, azonban egy szót sem ejtett 1968-ról. Az viszont szerepelt benne, hogy „a történelem objektív értékelése és tiszteletben tartása a mércéje a felelős és civilizált államközi kapcsolatoknak egész Európában”. De hogy beszélhetünk objektív történelmi szemléletről, felelős és civilizált államközi kapcsolatokról akkor, amikor az orosz állami tévé brutális történelemhamisításokkal tálal olyan dolgokat, amelyek tragikusan érintették Szlovákiát? Robert Fico moszkvai útját azzal próbálják igazolni és mentegetni, hogy nem politikai megbeszéléseket folytat, hanem olyan pragmatikus dolgokról tárgyal, mint a kőolaj- és földgázszállítás. Az orosz Interfax hírügynökség jelentése szerint 2014-ben ezer köbméter földgázért 308 dollárt fizettünk. Más országok kénytelenek voltak többet leperkálni: Németország 323, Ausztria 329, Magyarország 338 dollárt. Ugyanakkor 2012-ben még 438 dollárt fizetett Szlovákia ezer köbméterenként – 72-vel többet, mint a németek, 39-cel többet, mint az olaszok, 36-tal többet, mint az osztrákok, sőt még a lengyeleknél is 9 dollárral többet fizettünk, holott ők hagyományosan arra panaszkodnak, hogy a Gazprom nekik adja a legdrágábban a gázt. Nyilvánvaló, hogy a gázár a Kreml urának kénye-kedvétől függ, így az is világos, hogy a Szlovákiának adott olcsóbb gáznak komoly politikai ára van. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa