Az állam valódi arcai

Az új szlovák kormány alighanem arra, hogy látványosan megmutassa kompetenciáját.

A magyar kormány rendkívüli jogrendre és parlament nélküli életre készül.

De a politikán kívül mutatkozik meg igazán, hogy hogyan is néz ki a társadalmunk szövete. A munkások továbbra is sok országban bejárnak az üzemekbe termelni. Nemcsak az egészségügyi dolgozók! Nemcsak a közszolgák és rendőrök. Egyes gyárakban, az energiaszektorban, a közlekedésben, de például az ételkihordásnál, alapvetően az élelmiszer-ellátóláncok minden szintjén dolgoznia kell, ahogy az egészségügybe sem csak orvosok és nővérek kellenek, hanem a maszk-készítőtől a patikuson át a segédeszköz-gyártókig mindenkire szükség van, hogy működhessen a kórházi ellátás.

Ahogy egyre mélyül a válsághelyzet, elkezdjük értékelni a rendőrség, a mentősök, a közszolgák, a posta munkáját, ahogy azt is, ha egyáltalán elviszik a szemetet és kapunk ételt a boltban. Egy lehetőséget is kapott most több társadalmi csoport arra, hogy felnyissa a szemét, mitől is működik a körülöttünk lévő nagy egész, az ország. Nemcsak a kávézók és fitness-szalonok világát látni, épp ellenkezőleg: az élethez nélkülözhetetlen munkásokat és munkát.
Hirtelen abszurddá válik a sok százezer eurós fizetést felvevő focisták világa, a showbusiness és celebvilág elképesztően elrugaszkodott valósága. Nem is baj. Csak jegyezzük ezt meg a válság végéig, illetve utána is. 

Vajon mire kell fordítani az adónkat, az állam pénzét?

Jól jönne-e, ha megnyugtathatnánk magunkat, hogy németországi szinten van a stratégiai élelmiszer-tartalék minden közép-európai országban? Ha megbíznánk a rendfenntartó erőkben, hogy nem politikusok rejtett eszközei, hanem egy önmagában működő rendszer, és nem szaladnának fegyvert vásárolni a kedves polgártársak?

Válságban mutatkozik meg, hogy hol szakadt el korábban a társadalmi szövet. Látványos, hogy egyes szakmáktól „elvárjuk”, hogy egészségük és adott esetben életük kockáztatása mellett is – teljesítsenek. Eközben valakinek meg otthon maradni esik nehezére... egész furcsa világ, éppen ideje, hogy észrevegyük a valódi súlypontjait. Hogy a következő években máshogy értékeljük a velünk szemben ülő bolti kasszást, patikust, kukaürítőt vagy kórházi takarítót.
Ennek a járványnak a frontvonalában megint aránytalanul sokan szolgálnak a társadalom alsó feléből. Érdemes lenne megtanulni ezt a leckét és beírni a közép-európai országok demokráciakísérlet-tankönyvébe.