Az alap alapja

A kormányprogram kimondja: „a kormány elfogadja a Kisebbségi Kultúrák Finanszírozását Szolgáló Alapot (közalapítvány), amelynek célja valamennyi szlovákiai nemzeti kisebbség kulturális és művészeti tevékenységének szisztematikus támogatása”.

A kormányprogramnak ez a része nem meglepő, az alap létrehozása szerepelt a kormány prioritásai között is, de sejteni lehetett, hogy a Smer akkor sem fogja megtorpedózni, ha a Híd nélkül alakított volna kormányt, hiszen tavaly csak a második olvasatban kaszálta el a Híd e törvényjavaslatát. 

A törvény ugyan valószínűleg módosul a tavalyi normaszöveghez képest, főbb elemei azonban bizonyosan megmaradnak: viszonylag nagy önállóság a mindenkori kormánytól és nagy beleszólás az egyes kisebbségek kulturális, szakmai szervezetei számára. 

Az eddigi pályáztatási rendszert sokan, sokszor, sok irányból bírálták. Ha az MKP volt hatalmon, akkor az MKP-közeli szervezetek támogatása miatt érkezett a bírálat, amikor a Híd, akkor a Híd-közeli szervezetek támogatását rótták fel. Volt, amikor joggal, volt, amikoralaptalanul. Nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor a Smer által jelölt ember felügyelte a pénzosztást, hiszen bizonyos lobbicsoportok mindig megtalálták az utat a pénzosztó bizottságokhoz, elég, ha a Lelkes Kata-ügyre gondolunk, vagy arra, hogy a legutóbbi pályázat alkalmával a könyvkiadásról döntő bizottságban nem volt irodalomhoz értő szakember… 

Ha marad a Híd koncepciója, akkor a kérvényeket értékelő, a támogatást megítélő bizottságok tagjait szakmai szervezetek jelölhetik. A kisebbségi kultúrák támogatására közel 4 millió eurót különített el az utóbbi években a kormány a pályázati rendszeren keresztül, ennek hozzávetőleg a fele, kicsivel kevesebb mint 2 millió euró jut a magyar kultúra, rendezvények, kiadványok támogatására. Ez az összeg kevés, de a pályázatok alapján a háromszorosa is kevés lenne, hiszen az idei pályázatra érkezett kérvényekben kért teljes támogatás meghaladja a 14 millió eurót – valamennyi kisebbség kérvényeit figyelembe véve. 

Nem könnyű meghatározni, hogy mekkora lenne a támogatási csomag ideális nagysága, főleg úgy, hogy nem létezik olyan koncepció, amely ezt segítené. Nem akarok részletekbe menni, de érzékeltetésképpen elég, ha azt látjuk, hogy egy csomagban versenyez a helyi falunap és a több 10 ezer eurós költségvetésű, országos jelentőségű fesztivál. Vagy azt, hogy az önjelölt irodalmárok kétes értékű köteteit az elismert kiadók által betervezett könyvekkel hasonlítják össze, és helyi kiadványok versenyeznek országos lapokkal. Amíg nem tudjuk, hogy milyen irányban fejlődjön a szlovákiai magyar kultúra (vagy a magyar kultúra szlovákiai ága), addig nem tudjuk megmondani sem azt, hogy mennyi pénzre lenne szükség, sem azt, hogy milyen projekteket kellene támogatni. Ugyan a koncepcióra szükség lett volna az eddigi pályázati rendszer működtetéséhez is, de az új rendszerhez ez már elengedhetetlen lesz, hogy ne egymásra mutogatás legyen a vége. Ez talán még fontosabb, mint a bizottságok összetételének meghatározása. Ez mutatja majd meg, hogy élni tudunk-e az autonómiával. Most még van idő, de mielőbb neki kell állni.