Az a fránya konkurencia

Máig olcsó és biztonságos, két tengelyre akármit lehet építeni, akár egy lakást, raktárat, istállót és tartályt, ülőkéket, tetőt, szociális berendezést, a vasút maga a csoda.

Egészen addig, amíg nem nézzük meg a szlovákiai valóságot. Abban a vasút mintha nem lenne csoda. Csak nyűg. A személyforgalom eszméletlenül veszteséges. A teherforgalom, mivel a vasút évekig stagnált, átkerült a kamionokra, ami sokkal drágább, környezetre károsabb, mégis, a vasúti logisztika híján gyorsabb és megbízhatóbb. Anno, amikor az évente veszteségeket termelő, közös, nagy állami vasúttársaság magánosításáról volt szó, a politikai elit nagyon helyesen úgy vélte, a síneknek, tehát magának az útnak állami kézben kellene maradnia, a személy- és teherforgalmat pedig a vasúti síneket bérlő társaságok kezelésébe lehetne adni. Tehát ami monopolhelyzetű dolog, maga a vasút, az állami, ahol meg versenyhelyzet lehetséges, ott legyen verseny.

Lett is külön teherszállítási vállalat, amely úgy-ahogy megél, lett egy személyszállítást lebonyolító (állami) vállalat, amelynek veszteségtermelése katasztrofális, és lett a vasúti üzemeltető. Majd sokáig semmi. Néhány magántársaság próbálkozott üzemeltetéssel, licenszek megszerzésével, de a vasúti közlekedés problémáira senki nem adott választ.

Majd jött a RegioJet. A vállalat a sikeres diákutaztatási autóbusz-társaság logisztikájára épült, elfogadható áron aránylag megbízható szolgáltatásokat kínálva. Az állami személyszállító számára érdektelen csallóközi vonalat ma ez a cég használja, fennakadásokkal bár, de lényegesen sikeresebben, mint elődje. S bár nem értem, a Csallóközben miért egy árvai népdal lett a társaság szignálja, s azt sem értem, miért kell hadakozni vele a kétnyelvűségért, de a licenszben foglalt dolgát jól végzik. Ezt referenciának hívják.

Az állami üzemeltetőnek láthatóan fáj a kis költségvetésű cég sikere. Nem tartanak fenn üvegpalota irodaházat, üzemeltetése olcsó és megbízható. Ezt az állami vasúttársaság nem mondhatja el magáról. A RegioJet által bemutatott, a Pozsony–Kassa vonalra tervezett vagonok Szlovákiában eddig a sci-fi kategóriába tartoztak, a tervezett, mindössze 14 eurós ár is. De nem akarják a céget beengedni a kassai, állami vasútállomásra, amely mindannyiunk adójából épül-szépül éppen. S mivel a társaság se kutyám, se macskám, semmilyen kapcsolatban nem állok vele, sőt még a vasutat is ritkán használom, talán elhiszi a kedves olvasó, hogy nem reklám ez a rövid cikk.

Egyszerűen arról van szó, hogy a túlfoglalkoztatott, trafikként menedzser posztokat kínáló és ezért drága, koszos és büdös vagonokat (is) üzemeltető állami személyszállító adminisztratív vagy hatalmi úton akarja meggátolni, hogy kiderüljön: tehetségtelenek szájalása a megújulás, az állami vasút továbbra is politikai trafik. Ennyi és nem több áll a hátterében annak, hogy az új személyszállító társaságot nagyon nem akarják Kassán látni.