Autonómiatörekvések Szlovákiában

A Szlovákiában élő magyarok - ha visszatekintünk a történelemi eseményekre - nem akarnak többet, mint a szlovákok akartak saját maguknak a Magyar Királyság idején.

Annak idején a szlovákok is követelték az autonómiát, mégpedig 1848-tól. A nemzet kívánságait tartalmazó petíciójukban, amelyet Štúr, Hurban és Hodža Liptószentmiklóson hozott nyilvánosságra 1848.május 10-én így fogalmaztak:
„A magyarországi hazában élő szlovák nemzet kilencszáz esztendős álom után magát az ország ősi nemzetének érzi, amelyen atyái és hősei vérüket ontották a magyarországi koronáért, a legutóbbi időkig csak mostohája volt, amely irgalmatlanul bánt véle, és nyelvét és nemzetiségét a szégyen és gyalázkodás bilincseiben tartotta.“

14 pontban követeltek minden nemzetiséget képviselő országgyűlést, külön szlovák tartományi gyűlést és etnikai határok kijelölését a szlovákok részére. A továbbiakban a szlovák megyékben szlovák hivatalos nyelvet és a nemzeti nyelvű iskolákat minden fokon. A következő próbálkozás 1860-ra tehető, amikorra sikerült az irodalmi szlovák nyelvet egységessé tenni, valamint kialakultak a kulturális élet szervezetei is. Az 1861. júniusában turócszentmártonban (Martin) elfogadott Memorandum Magyarországon belüli autonómiát követelt. Követelték a felső-magyarországi szláv kerület kijelölését, sikertelenül. A következő esély 1918-ban adódott, amikor is az OsztrákMagyar Monarchia felbomlott és megalakult Csehszlovákia. A szlovákok azonban cseh testvéreiktől sem kapták meg az annyira várt autonómiát csak 1938-ban, a november 22-én elfogadott alkotmánytörvény alapján.

Napjainkban, ha megnézzük ezeket a szlovák követeléseket, mit akar a Szlovákiában élő magyarság? Véleményem szerint nem többet, mint amit a szlovákok akartak a 19. századtól.

Mennyiben különböznek a mai magyar törekvések a fentiektől? A Szlovákiában élő magyarság, az a magyarság, amelyik a honfoglalás (i.sz. 895) óta hazájának tekinti a Kárpát-medencét, ezeréves állami múlttal, csak alapvető emberi és állampolgári jogait szeretné érvényesíteni. Önrendelkezést a kultúra és az iskolaügy területén, anyanyelvi oktatást minden szinten, a magyarlakta területeken az anyanyelv használatát a közéletben és a hivatalokban. Olyan magyar tankönyveket a magyar iskolák számára, amelyekben ragaszkodva a történelmi hagyományokhoz tanulhassa a gyermek a múltját, történelme minden eseményét.
A történelem során sok nemzet vívta ki magának az önrendelkezést, alapított önálló államalakulatot békés vagy erőszakos módszerekkel, de a nemzeti fejlődést, a nemzeti öntudat kialakulását megakadályozni nem lehet. Politikusaink józan ítélőképességétől függ a nép sorsa, de ki akar hazánkban konfliktust, újabb Koszovót? Értelmes ember nem. (Sidó Zsolt)