Átugorjuk a szakadékot?

Amikor Szlovákia lendületes gazdasági növekedéséről, 17 ezer korona körüli átlagbérről, a kiskereskedelmi forgalom emelkedéséről beszélnek, akkor rögvest hozzá kell tenni: ez igaz, viszont döntően a nyugat-szlovákiai régióra, azon belül is a tágabban értelmezett fővárosra korlátozódik. Kirívó ritkaság, hogy ilyen kis területű országon belül ekkorák legyenek a regionális különbségek, mint éppen nálunk. A különbségek lemérhetők a munkanélküliek, a felsőfokú végzettségűek számában, az átlagbérben, az egészségügyi ellátottságban, és még sorolhatnánk. A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége a Trend gazdasági hetilappal és a gazdasági minisztériummal karöltve arra volt kíváncsi, vajon a vállalkozások működtetése szempontjából melyek az ország legvonzóbb és legkevésbé előnyös kistérségei.

Felmérésük végeredményét tegnap tették közzé, és az eredmény korántsem meglepő: az első hat helyen Pozsony egyes városrészei találhatók, mindössze Malackának sikerült megtörnie a teljes fővárosi sikert, majd a 7. helyen Szenc, a 8. helyen pedig Bazin végzett szintén Pozsony megyéből. A sereghajtók között Mezőlaborc, Szobránc, Alsókubin, Poltár, Gyetva, Kisszeben és olyan, egykori iparvárosok találhatók, mint Bánovce nad Bebravou vagy Garamszentkereszt. Mi több, Pozsony gyakorlatilag behozhatatlan előnynyel évekre kibérelte magának a legjobb helyeket, viszont Kassa IV. városrésze a leggyengébben teljesítő 10 járás között található. A lista végén kullogókra tekintve kiviláglik, nemcsak a keleti megyék tartoznak a leszakadók közé, hanem az egykor szebb napokat élő, ám csak egyetlen nagy gyárra támaszkodó járások is.

Róbert Kičina, a vállalkozók szervezetének ügyvezető elnöke a tanulmányt értékelve e fontos vonásra hívta fel a figyelmet. Az igaz, hogy kelet felé haladva az egyre több állástalan leszorítja a fizetéseket, vagyis bőségesen áll rendelkezésre az olcsó munkaerő. Ennek dacára a vállalkozók nem nyomulnak tömegesen Besztercebánya, Eperjes és Kassa megyébe, mivel a potenciális munkaerő többnyire alulképzett vagy olyan ágazatokban jártas, amelyre már nincs igény – állítja az elnök. Ráadásul ezekből a körzetekből a leginkább képzett, fiatal munkakeresők elvándorolnak, jó esetben a megyeszékhelyekre, a fővárosba, rosszabb esetben örökre külföldre.

A felvázolt kép azt mutatja, a leginkább leszakadó régiók már képtelenek önerőből legalább a szlovákiai átlag szintjére feltornázni magukat. A leginkább elterjedt felfogás szerint Pozsony majd magával húzza az ország többi részét, pozitív hatása kisugárzik, ami a vonzáskörzetére biztosan igaz. Ám kelet felé haladva már nem érződik az ereje, ráadásul Kassa nem képes magával húzni a régióját, elég ha csak Kassa-vidék lesújtóan rossz gazdasági mutatóira gondolunk. Ha a nyugati és a keleti országrész között a szakadék tovább mélyül, akkor az a lemaradókban sérelmeket gerjeszthet, a kitaszítottság érzését keltheti. Ezért az oktatás felkarolása és a sztrádaépítés mellett a több pilléren álló régiófejlesztésnek kell a legfontosabb teendőink közé tartoznia.